A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Timotheus Flock langyos tavasza

2010. március 26. - suhodminyák

Timotheus Flock negyvenegy éves korára – annak ellenére, hogy éppen langyos tavaszi szellő ölelte körül – egyszer csak, úgy ahogy volt, mentében az utcán, kifogyott az ötletekből. A céltalanok tétovaságával hazabotorkált, leült a kanapéra, és opálos tompasággal bámult maga elé. 

Hosszú órákig ült mozdulatlanul. Közben szinte akarata ellenére tűntek fel sorban előtte élete beteljesített céljai, amikkel már semmilyen további teendője nem volt. Fiatalon sikeres, az országos bajnoki címet is elnyerő vívó lett, majd kitűnő minősítésű diplomát szerzett. A kereskedelemben helyezkedett el, ahol csakhamar vezetővé, majd felsővezetővé vált. 

Ezután saját üzletet nyitott, amit pár év alatt országos hálózattá duzzasztott, a vezetését pedig a menedzsmentre bízta. Innentől kezdve egykedvűen szemlélte, ahogy a költségek és lopások után még mindig csokrokban megmaradó milliók önálló akaratra erősödve, feltartóztathatatlanul fészkelik be magukat a bakszámlájára. 

Timotheus Flocknak volt már harcias és szelíd, telt és karcsú, fekete és szőke felesége. Járt már a világ minden olyan pontján, ahol járni érdemes. Volt már hatszázas Fiatja és Porschéje. Evett már pacalt és szarvasgombát. Kiválasztotta minden irodalmi, zenei, és egyáltalán minden művészeti ág tanulmányozásra és élvezetre érdemes alkotóját, megismerte, és az utolsó cseppig kiélvezte a műveiket. 

De most úgy elfogyott a lendülete, hogy felállni is alig volt kedve. Azért megerőltette magát, és a hálószoba felé indult. Közben megállt a hűtőszekrény előtt, de nem volt étvágya kinyitni. Csak olyasmik voltak benne, amiket már úgyis unt. Sóhajtott egyet, és olyan keservesen, mintha szívósan ellenálló hegyre kellene felkaptatnia, görnyedten, kezeit lomhán maga mellett lógatva elindult felfelé a lépcsőn, a hálószoba felé. 

Gépies mozdulatokkal levetkőzött, de a ruháit már nem tette vállfára, nem akasztotta be a szekrénybe, hanem egyszerűen hagyta kihullani a kezéből, le félig a mahagóni padlóra, félig a perzsaszőnyegre. 

Végigdőlt az ágyán. De valahogy nem esett jól a fekvés. Hanyatt feküdt, karjait maga mellett ernyesztette, a mennyezetet bámulta. Érezte, ahogy minden élménye, minden gondolata kiáramlik belőle, és semmivé foszlik, mielőtt a falat elérné. Az oldalára fordult, de úgy sem volt jó. Felhúzta a lábait, de a kiáramlás csak folytatódott. Hasra feküdt, oldalra fordított fejét a párnába mélyesztette, de a lüktető kiürülés csak gyorsult. Átfordult a másik oldalára, de rögtön tovább is, ki az ágy széléig, karját kicsapta oldalra, felült, majd ismét lehanyatlott, behunyta a szemét, és megint ki kellett nyitnia, mert bármit is csinált, nem volt jó, csak a már-már sajgó vákuumot terjesztő, erőszakos feketeség töltötte ki bensőjét egyre élesebben minden kilégzésnél, minden mozdulatnál, minden elröppent és soha többet vissza nem térő gondolattal. 

Órákig hánykolódott így, míg végül csatakos, furkóként maga alá gyűrt selyemlepedője hegygerincén dermedt magzatpózba görbülve, hajnali négy óra előtt kilenc perccel halálra unta magát.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr385032481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása