Vettem egy doboz tejet, és némi húst. Ahogy a boltból hazafelé menet befordultam az egyik utcán, egy jól táplált, vörös, hosszúszőrű macska lassan feltápászkodott egy Jaguar jobb hátsó kerekének árnyékából, és elém lépett. Megálltam. A macska leült a bal kezemben tartott szatyor elé. Nem nézett rám, hanem a földet bámulta, de így is le tudtam olvasni az arcáról a kelletlen leereszkedést, amellyel irányomban viseltetett. Mivel tétlen maradtam, egy pillanatra megvetően felnézett rám, egészen közel húzódott a szatyorhoz, majd – anélkül, hogy arckifejezése akár csak egy parányit is megváltozott volna – cérnavékony, erőtlen hangon nyávogni kezdett. – Help, help!