Aki életében evett narancsot, de úgynevezett 100%-os narancslevet is ivott már, tudja, hogy mekkora különbség van az eredeti gyümölcs (illetve az abból facsart lé), és a boltokban kapható folyadék között.

A mangó esetében még ennél is jelentősebb a különbség. A gyümölcs az általam eddig kóstoltak közül talán a legfinomabb, és ez természetesen facsart állapotára is igaz. Kerestük is a lehetőséget, hogy együnk, igyunk belőle.

Damaszkuszi szállásunk közelében például jónéhány gyümölcsmixelő volt, ahol narancsot, kiwit, mangót, epret, banánt, és még pár gyümölcsöt lehetett kevertetni. Az így készült turmixok elképesztően finomak voltak. Érdekes volt ugyanakkor, hogy a gyümölcsök keverésére szakosodott intézményekben a legtöbbször iszonyú nehézségekbe ütköztünk, amikor elsoroltuk, hogy milyen gyümölcsöket szeretnénk összekevertetni. Annyira voltak meglepve, mintha soványtejes marhavért követeltünk volna.

Pozitív tapasztalatainkon fellelkesülve dobozos mangólét is vettünk. Az első kortyok halványan emlékeztetnek a mangóra, de inkább egy olyan mellékíz mentén, ami nem játszik szerepet abban, hogy szeretjük a gyümölcsöt. Minden további korty fokozta az elbizonytalanodást, ami döntésünk helyességét illeti. Az utolsó, tétován lenyelt korty után ért meg igazán az ítélet: nem érdemes ilyesmit inni.

Az általunk evett és ivott mangók kívülről haragoszöldek voltak, ennek ellenére teljesen érettek, és belül narancsszín árnyalatúak. Úgy tűnik, hogy ennek a gyümölcsnek legalább annyi variánsa van, mint pl. az almának.