Tegnap szerény részt vállaltam Ábel lakásának felújításában: meszeltem. Ez lényegesen rafináltabb tevékenység, mint az egyszerű festés, ugyanis ecsettel kell csinálni, ráadásul a mész közel annyira sem fed, mint pl. a diszperzit.
Elsőre legalábbis mindenképpen így tűnik. Aztán, ahogy az ember visszatekint arra a felületre, amivel már fél órája végzett, látja, hogy egyre jobb a helyzet, estére pedig a sok vizes(nek tűnő) falról szépen elkezd távozni a nedvesség, és minden egyre homogénebb, egyre fehérebb lesz.
Először tehát reménytelennek tűnt a helyzet, aztán láttam, hogy mégiscsak van látszatja, mire pedig a festékünk elfogyott, már szinte túlzóan kíváncsi voltam, hogy az utóbbi hat percben mennyit egységesült, mennyit fehéredett a fal. Közben persze egyre tökéletesedett a módszerem, egyre kevésbé látszott az ecset nyoma, egyre pontosabban találtam el az ecset optimális szögét, a húzás tempóját, a festék mennyiségét.
Szóval azt kell, hogy mondjam, jó volt. Mindezek hatására még az is megfordult a fejemben, hogy ez egy olyan képesség, olyan gyakorlat, ami hasznomra lehetne abban a hipotetikus, és egyébként nem kívánt helyzetben, amikor az emberiség eddigi eredményeiből valamit reprodukálnom kellene egy lakatlan szigeten, önállóan. Persze jó lenne, ha tudna valaki meszet szerezni hozzá.
Mivel pedig beláttam, hogy itt nem egyszerűen egy hasznos munkáról, hasznos tudásról van szó, hanem a fent említett magasabb, patetikus szempontok is szerepet játszanak, rögtön tudtam, hogy a festést (és mázolást) minden iskolában tanítani kellene – épp csak annyit, hogy a gyerekeknek valami gyakorlattal megtámogatott fogalmuk legyen róla, hogy mi ez.
Rögtön mondtam is Viktornak, hogy ezzel a kinccsel (a tudással és az alkotás élményével) feltétlenül meg kellene ajándékozni az iskolásokat is. De ahogy e szavak elhagyták a számat, egyszerre magam is visszaváltoztam általános iskolássá, és átéreztem a gondolatot. Ha egy felnőtt annak idején ilyen ostoba ötlettel áll elő, és még azt a dühítően életszerűtlen jóakaratot is látom a szemében, biztos elmormolok egy halk kurvaanyádot serkenő bajszom alatt.
