Az angolok nagyon helyesen felismerték, hogy a közúti balesetek legfőbb oka a túlzott tempó. Ezért azon vannak, hogy mérsékeljék a sebességet az egész országban. 

A sztrádán csak száztízzel lehet menni, mindenhol telepített kamerák, és mobil rendőrök monitorozzák az autók tempóját, és vita nélkül büntetnek, ami azt jelenti, hogy három pontot ér egy gyorshajtás, a negyedikre (tizenkét pontnál) ugrik a jogsi, úgyhogy kilencnél gyakorlatilag mindenki megtörik, és feltétlen szabálykövető lesz. 

Persze nem lehet mindenhova trafipaxot vagy rendőrt állítani, úgy tűnik viszont, hogy fekvőrendőrt (speed bump) lehet. Ezek sajnos szomorúan alacsony technikai színvonalon készülnek, és igazából mindegyik egyedi: olyan, amilyenre éppen sikerült. A lényeg, hogy nem lehet jó érzéssel annyival sem átmenni rajtuk, amennyi amúgy megengedett lenne. 

A közlekedési teoretikusok élénken foglalkoznak már a gondolattal, hogy az autópályán leszállítsák a sebességkorlátozást hetvenről hatvan mérföldre, azaz száztízről kilencvenhatra(!). Ezt én személy szerint, a három sávos autópályák országában nevetségesnek tartom, pedig nem vagyok egy elszánt gyorshajtó. 

Na de ez csak teória, terv. Van viszont újabb gyakorlat is. A nálunk is ismert harmincas övezetekhez hasonlóan itt is nagy sikert arattak a húsz mérföld per órás körzetek. A siker akkora, hogy most – legalábbis, ahol én lakom – elkezdték ezek totális kiterjesztését, ami azt jelenti, hogy a nagyobb egységek határán lehet menni harminccal (nem egyszer olyan középen elválasztott, kétszer két vagy három sávos utakon, ahol a negyven is abszolút biztonságos lenne), azokon belül azonban mindenhol, a legszélesebb és legnéptelenebb utak kombinációiban is csak hússzal. 

Kipróbáltam, és elviselhetetlen. Nem lehet négyesbe se kapcsolni. Olyan, mintha a gyalogosoknál szankcionálnák a tyúklépésnél progresszívebb haladási stratégiákat. Nevetséges, és a kézenfekvőnek gondoltnál is frusztrálóbb érzés egyedül csorogni egy tágas, belámpázott úton. 

Úgyhogy nem is teszem, csak a szememet tartom nyitva, hogy nincs-e rendőr a környéken. De ebből baj lehet. Nekem épp a kilenc pont fog következni, azaz ha még egyszer bemérnek, akkor hamisítatlan birka válik majd belőlem, plusz a biztosításom is megugrik rendesen, hogy érezzem, milyen egy aljas, rohadék, önző szemétláda vagyok, egy potenciális gyilkos. 

Egyébként tény, hogy ezzel a hozzáállással Nagy-Britannia a világ legbiztonságosabb helye, ha gépesített közlekedésről van szó. Láttam a statisztikákat, mutatták a gyorshajtás-tudatossági tanfolyamon (speed awareness course), ahol három pont megspórolása céljából vettem részt. Csak azt remélem, hogy nem járok egy-két lépéssel a közlekedésbiztonsági stratégák előtt, amikor a grafikon perifériájára pillantok, és ott azt látom, hogy a sebesség (mint olyan) betiltásával a közlekedési baleset (mint olyan) is megszűnik. 

Csak egy kis szórakoztató ellentmondás a végére, hogy a vidéki Anglia amúgy tele van olyan girbe-gurba, dimbes-dombos, beláthatatlan kanyarokkal teletűzdelt, meghökkentően keskeny utacskákkal, ahol hatvannal lehet menni (azaz kilencvenhattal km/h-ban). Valami miatt ezeken a helyeken felnőttként kezelik az úrvezetőket, mert rájuk bízzák, hogy mernek-e a megengedett sebességgel menni. Tapasztalatom szerint negyvennél már erősen figyelni kell, az ötven nagyon igénybe veszi az embert, a hatvan pedig potenciálisan halálos tempó.