Anyuka a két, kérdező üzemmódba ragadt gyerekével forgolódik a gondolák között, válaszolgat nekik, szedi össze, ami kell, visszarakja a gyerekek kezéből, ami nem, és elmondja, miért. A hátán kis zsák, belőle esernyők színes, kampós nyele lóg ki.

Egy ökölbe szorult arcú idős hölgy kétszer is megpróbál elmenni mögötte, de mivel az anyuka hátrafelé nem lát, nem veszi észre, és nem engedi el. A matrónán látni, ahogy csapágyas lesz a feketepont számláló, arca elsötétül, fejét annyira megcsóválja, hogy a fájdalom meszes nyakába nyilall, már majdnem feljajdulna, de nem teheti, hiszen akkor észrevenné az anyuka, elengedné, és lefulladna a keserédes pontgyűjtés.