Lassan három éve lesz, hogy nekiálltam gitározni. Noha nem tartok sehol, mégis folyamatosnak érzem a fejlődést. Olyanokon kapom magam, hogy kezdek igényesebb lenni, nem fogadom el, hogy úgysem tudom rendesen eljátszani, hanem ha nem megy, elemeire bontom, megfigyelem, hogy mit csinálok, mi az oka például egy átfogáskor jelentkező nem kívánt szünetnek, és igyekszem javítani rajta.

Mindeközben azt veszem észre, hogy egyre pontosabban játszom, a korábban elképzelhetetlen precizitás, hogy például egy pendítésnél csak két bizonyos húr szóljon, a következőnél meg három, egyre többször, és egyre megbízhatóbban sikerül. Vagy az akkordok felbontásával készülő dallamoknál egyre több riffben és egyre jobban tudom külön irányítani az ujjaimat, és a magam számára meglepően hamar eljutok oda, hogy a megfelelő mozdulatokat már nem előzi meg gondolkodás vagy tetten érhető szándék, hanem azok mennek maguktól.

Azt is érzem, hogy sikerül egyre beljebb hatolnom a dallamon kívül eső világba, azaz kezdek ráérezni, hogy hogyan használhatom az ütemet, jobban elférek közöttük, tudok játszani azzal, hogy a rendelkezésre álló térben hova mit pendítek, talán a dinamikám is cizelláltabb és kontrolláltabb lett, és egyre többször érzem, hogy húzása van annak, amit kitalálok és játszom.

Ja, közben vettem egy komolyabb akusztikus gitárt is, de a régit is pengetem, meg persze az elektromost is. Ez utóbbinál lassan el kell jönnie az időnek, amikor bemerészkedek a pedálok és effektek világába, de röviden az a helyzet, hogy csak azt tudom, hogy ezt minimalista módon szeretném tenni, mert azt vettem észre, hogy a különböző riffeknek más és más hangzás tesz jót ugyan, de a főszerepet mégis magának a játéknak hagynám. (Most mindössze a pickupokkal variálok). Hogy kompresszor pedál kéne vagy valami multifunkciós, nem tudom, hiába olvastam róla, hiába hallgattam demókat, és vélem érteni, hogy melyik effekt mit csinál, valahogy abszolút nem áll össze a kép, az olvasottakat és hallottakat nem tudom fejben alkalmazni a saját zenémre.

Mindenesetre itt, meg itt, meg itt tartok (ez a legújabb, eddig a kedvencem), és jelen pillanatban életszerűtlennek tűnik, hogy belátható időn belül lekattanjak a gitár(ok)ról.