Azt hiszem, már évek óta hallom, hogy Magyarországon sörforradalom zajlik. Az elmúlt egy-másfél hétben sikerült is mintát vennem. A forradalom szó helyett én egyelőre a felkelést használnám.

Hét féle sört ittam az eddig rendelkezésemre álló idő alatt. Ebből eggyel voltam maradéktalanul elégedett: a Kőbányai Világossal. Egy barátom, akiért tűzbe teszem a kezem, hogy nem esik sznobéria áldozatául, említette a Propaganda nevű sört, úgyhogy egy olyat is kértem. Ahogy belekóstoltam, egyből beugrott, hogy az illető – velem szöges ellentétben – a kesernyés, pilseni típusú söröket szereti. Ezzel együtt, ezen érződött, hogy valódi sör, a készítői tudták, hogy mit cselekszenek, és a saját műfajában jót is alkottak.

Az összes többi szar volt. Általában az összetevők egyike elszabadult, például az élesztő a rohadásig uralta az egész löttyöt, vagy sikerült úgy bodzát csempészni a főzetbe, hogy annak egyetlen (a legkellemetlenebb) komponense legyen csak érezhető, satöbbi.

Végül is ilyen egy szokványos forradalom. Az emberek nem pontosan tudják, hogy mit csinálnak, és hogy végül mi fog kisülni az egészből. Most majd nyilván felpezsdülnek a sörsznobok, aztán remélhetőleg el is csendesednek majd.

Én amúgy nem vagyok egy kiemelt sörrajongó, úgyhogy az a tervem, hogy bízni csak a kipróbált márkákban fogok, és ha épp kedvem tartja, majd vállalom a magas, de következményeiben jelentéktelen kockázatot, hogy belefutok egy-egy, a forradalom hevében feleslegesen megszületett sörbe.

Amúgy, ha az egész paláverből megmarad majd tíz új márka, meg az országban itt-ott bele lehet futni egy-egy jó lokális sörbe, az egész megérte.