Gondolom, hamarosan megint aktuális lesz, hogy a képviselők fizetését (saját maguk) megigazítsák az ország egyre kimagaslóbb teljesítményével szoros összhangban. 

Ez Angliában is kiemelt kérdés, a megoldást pedig egész hasonlóan képzelték el és valósították meg.  Aztán egy idő után az általánosan elfogadott nézetet, miszerint abszurdum, hogy a képviselők maguk döntik el, hogy mekkora emelést kapjanak, tettek követték, és legújabban egy erre szakosodott testület hozza meg a nehéz döntést helyettük.

Ezek a szakemberek gondosan mérlegeltek minden körülményt, de még közvélemény-kutatásokba is bocsátkoztak, majd előálltak azzal, hogy a legokosabb az lenne, ha 11(!)%-kal dobnák meg a járandóságokat.

Amikor ezt meghallottam a rádióban, még én is eltátottam a számat, de az angol közvélemény ugyanekkor hangot is képzett, és nem meglepő módon azt mondták, hogy ilyen gazdasági teljesítmény és szociális feszültségek közepette egy ekkora (sőt igazából bármekkora) emelés arcátlanság. 

Ami most Nagy-Britanniában van, azt például a Munkáspárt (Labour) megélhetési költség válságnak hívja (living cost crisis), a 16-24 évesek munkanélküliségi rátája 20%, a gazdaság egésze az igen szerény növekedésnek épp csak az első jeleit mutatja, a közszféra dolgozóinak éves emelését pedig 1%-ban maximálták. 

Két kézenfekvő gondolatom támadt a fentiekkel kapcsolatban.  Az egyik az, hogy a nyilván Londonban székelő szakemberek egy buborékban élnek, és elvesztették kapcsolatukat a valósággal. A másik, hogy egyszerű korrupcióról van szó. Ez utóbbit rögtön el is vetettem, mert úgy látom, hogy itt az ilyesmi sokkal nehezebben kivitelezhető, mint nálunk, és morális és tényleges büntetés egyaránt jár érte. De az első verzióban sem lehettem egészen biztos csak úgy, úgyhogy olvastam még egy kicsit. 

Az derült ki, hogy ez a testület már dolgozik egy ideje. Működése során megvágott egy csomó kedvezményt a képviselői nyugdíjak rendszere, a keksz és tea ellátmány, meg egyéb finomságok mentén, mindegy 35 millió fontot (~12,9 mrd Ft) megfogva az adófizetők pénzéből. Ezeknek a finomításoknak a záróakkordja lenne ez az egyszeri emelés, ami így együtt nem jár többletköltségekkel az eddigiekhez képest, utána pedig a képviselői illetményeket a reálgazdaságban megfigyelhető jövedelmek változásához kötnék. 

A parlamenti pártok vezetői mindeközben kórusban tiltakoznak. Azt mondják, hogy egy ilyen monstre emelés a jelenlegi körülmények között elfogadhatatlan, és okkal váltja ki az emberek dühét. (Megfigyelők kacsintanak, hogy a sok speciális juttatás elvesztését siratják a képviselők, amik nélkül a végén rosszabbul jönnek ki). A testület vezetője meg azt mondja, hogy őt nem arra kérték, hogy népszerű legyen, hanem hogy egy valós problémát oldjon meg. Azzal is érvel, hogy a közvélemény-kutatások során megkérdezett emberek 43%-a támogatta a csomagot. Igaz, hogy 45% meg túlságosan nagyvonalúnak tartotta – derül ki ugyanabból a felmérésből.