Aki életvitelszerűen használja az autóját, az szembesülni fog vele, hogy az kezd felvenni egy amolyan öregautós szagot csak attól, hogy állandóan ül benne valaki, és lélegzik. A taxisok helyzete ennél nem csak annyiban súlyosabb, hogy sok ember ül az autójukba, hanem ezeknek az embereknek egy része sajnos büdös is.

Az utasaim erős tíz százaléka például áporodott és/vagy maró húgyszagot áraszt. Egy nap nagyjából húsz fuvarom van, és minden egyes napon van legalább egy, de inkább kettő, neadj’ isten három ilyen. Ők kétfélék. Megromlott szaglású öregek, akik nem látták be évekkel ezelőtt, hogy a rendszeres tisztálkodást dogmaszerűen a napi rutin részévé kell tenni.

A húgyos csoport másik részhalmaza a kövéreké. Amikor itt kövéret mondok, akkor azokra a másfél mázsánál feltétlenül nagyobb emberekre gondolok, akiknek karjuk testük egészhez képest arányaiban megrövidült, és egyes, a szagok elleni harcban kiemelt fontosságú testrészeiket egyszerűen nem érik el, amikor tisztálkodási kísérletet tesznek. Ők gyakran savanykásan verejtékeznek is.

Vannak aztán azok a pakisztáni és indiai utasok, akik egy fűszerbolt egyesített szagélményét tették lényük integráns részévé, és valahogy megoldják, hogy erősebb – például – curry szaguk legyen, mint egy vödör currynak magának.

A magukat az elviselhetetlenségig túlparfümöző utasok is kétfélék. Buliba igyekvő lányok, és arab férfiak. Közös bennük, hogy kivétel nélkül mindegyikük édes illat használatával él vissza.

Amit magamtól talán sose találtam volna ki, azok a lépcsőház szagú emberek létezése. Természetesen ez a legkülönlegesebb szag. Amikor beülnek a kocsimba, tudom, hogy a lépcsőházuk relatív páratartalma soha nem esik kilencven százalék alá, hogy ott mindig hideg van, és a falak tövét a többszöri, illatosítással egybekötött vegyszeres kezelés ellenére penész borítja.

Na ezért lóg a legtöbb taxis visszapillantójáról kókuszfenyő. Én egy semlegesnek szánt, de mégiscsak WC illatosító szerű, szinte észrevehetetlen bizbazt használok, aminek fő funkciója, és ezt egyébként elég jól el is látja, nem az illatosítás, hanem a szagok megkötése.

Ezzel együtt a napokban eldurrantottam egy füstölőt a lezárt utastérben. Várakozásomnak megfelelően beivódott az illata, és még most is tart annak egy kellemes komponense. Azt viszont szélsőségesen méltánytalannak érzem, hogy négy középkorú édesparfűm-visszaélő kérdezte meg harmadnap, hogy idős embert szállítottam-e, mert durván rossz szag van a kocsiban.