Korunk egyik legnagyobb kihívása az egyes ember számára, hogy a szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló információóceánból okosan kiválogassa az adott probléma szempontjából releváns tényezőket, és döntését megbízható tudásra alapozza.

A kihívás maga azonban nem új. Például az előző század közepe felé az USA-ban sokat bajlódtak azzal, hogy meghatározzák, ki számít középosztálybelinek. A világnézetek és birtokolt javak komplex, súlyozott mátrixát vázolták fel, hogy segítségével meg tudják ragadni a kérdés esszenciáját, míg egyszer csak ki nem világlott egyetlen tényező, ami szinte 100%-osan korrelált a középosztálybeli léttel: az ingás falióra. Akinek volt ilyen, az minden más szempontból is stimmelt, mint középosztálybeli, akinek nem, az más változók mentén sem tűnt annak. Az ilyesmit indikátor-változónak nevezzük, és a házakhoz kimenő kérdezőbiztosoknak innentől kezdve a középosztálybeliség meghatározásához nem volt szükségük másra, mint körbenézni, hogy lóg-e a nappaliban egy ingás falióra. Módszertanilag rendkívül elegáns megoldás.

Egy másik, korokon átívelő probléma a macskák és gazdáik egymáshoz fűződő viszonyának pontos megragadása. A hamar kimondott alapvetés az, hogy az ember a macska gazdája, de ahogy a részletekbe egyre mélyebbre megyünk, gyakran azzal szembesülünk, hogy tucatjával gyűlnek az érvek ennek ellenkezője mellett is. A macska nem ad fel semmit az igényeiből, tulajdonképpen kénye-kedve szerint cselekszik, teljes ellátást kap úgy, hogy nem dolgozik, vagy ha igen, akkor azt jókedvéből, szenvedélyből teszi, a gazdája lesi minden gondolatát, míg ő pont leszarja, hogy amaz mit gondol vagy mit szeretne, stb.

Mindezek miatt széles körben elterjedt az a nézet, hogy tulajdonképpen a macska az ember gazdája, és nem fordítva. Jelen írásomban arra teszek kísérletet, hogy megragadjak egyetlen indikátor-változót (definíciót lásd fent), ami alapján teljes bizonyossággal el tudjuk dönteni a gazda – kiskedvenc viszonyrendszer irányát:

Gazda az, aki heréltetni / miskároltatni viszi kedvencét, és kedvenc az, akit herélni / miskároltatni visznek.