Már az ajtón kívül, ahol a hangja még nem állt össze szavakká a fülemben, már ott tudtam, hogy ez az fajta idióta, aki csak hasznot húz e máskülönben hátrányosnak tűnő tulajdonságából. Boldog, magabiztos lendülettel éli az életét, amerre jár, igazságot oszt.
A gyűrődő zónák elvéről és gyakorlatáról mit sem tudva meséli, hogy egy Volvonak valósággal eltűnt az eleje, amikor belehajtott az ő vonóhorgos Opel Asconájába. Hiába, a régi német kocsikban még volt anyag. Nem lehet ujjal benyomni az oldalukat, mint a japánoknak.
A többiek, két roma meg két nem roma helyeselnek. Majd a német-japán vonalon hibásan elindulva egy Volvo és egy Honda esetét mesélik el, ahol viszont a Volvo játszotta a bezzeg abban még volt anyag szerepet, és szinte fényesebben jött ki az ütközésből, mint ahogy belement. A Hondának esélye sem volt. Hogy lett volna.
Az egyik srác Suzuki kulcsa a padon hever. Szerencsére kiderül, hogy viszont ezek az új Suzukik, ezek már rendben vannak a töréstesztek szerint. Viszont a törésteszteknél általában (de nem a Suzuki esetében) felmerül a gyanú, hogy kamu az egész, az autógyárak csak belefizetnek, és kész.
Közben az egyik roma srác nadrágjának a zsebéből egy parányi zokni kerül elő, a csávó kislányáé. – Ó, egyem a drága húsát, úgy imádom a kis kutyulikámat – lábad könnybe a szeme, és az autós fonalat teljesen elvesztve tántorog ki az öltözőből tezsvérével együtt.
Épp időben, mert jön a következő történet, ahol megint egy sértetlen és egy porrá zúzott autó játssza a főszerepet, csak most az egyikben négy cigány ül. A mesélő rutinból, cinkosan a többiekre mosolyint, ahogy ezt mondja, és szemmel láthatóan nem tűnik fel neki, hogy épp az előbb beszélgetett másik két romával. A történetben egyébként végül semmi jelentőségre nem tett szert a szereplők etnikai hovatartozása. Csak biztos jó volt tudni. Persze az övék volt a vesztes autó, de csodák csodájára a hajuk szála sem görbült.
Én meg csak állok kezemben a levetett cipőmmel, és tátott szájjal bámulok ki a sötétbe, hogy még mindig tágul vajon a világegyetem, vagy elkezdett már összeroppanni. El kellett, hogy kezdjen.
