A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

22-es a határon

2010. március 18. - suhodminyák

Az utóbbi hetekben két könyvet is félbehagytam. Mindegyik több volt (lett volna), mint 500 oldalas, és mindegyikbe nagyjából 200 oldalig rágtam be magam. Azt gondolom, ez több volt tőlem, mint korrekt. 

Az egyik Az iskola a határon volt. Arra számítottam, hogy a külvilágtól elzárt, katonai kollégiumi környezetben torját üli az elidegenedettség, a főhős valamifajta tusára kényszerül, vagy vissza kell, hogy vonuljon elméje kétségbeesetten őrzött belső régióiba. Fájdalmat, megaláztatást, életre szóló, vöröslő lelki hegeket vártam. De hiába. A történet végtelen lassúsággal nem tart semerre, ha bármi mellbevágót akarok elképzelni vagy megélni, saját fantáziámhoz kell folyamodnom. Külön elkeserített az Ottlik által használt szleng. Amikor a Zabhegyezőt olvastam, valahogy hitelesnek tűnt a szintén elavult, ma már megmosolyogni való vagány duma, de itt nem tudtam elhessegetni az érzést, hogy ennek a regények az argója már születése pillanatában is szánalmas volt. 

A másik A 22-es csapdája. Nem mondom, többször is elmosolyodtam, meg bólintottam, hogy ilyen bürokratikus abszurdot én is láttam már, meg hálás voltam azokért a mondatokért is, amiknek az utolsó szava kifordítja magából az összes előzőt, de egyrészt Rejtő Jenő meg Douglas Adams ezt hetvenszer jobban csinálta, másrészt az ilyen jópofáskodás szerintem csak egy kocsmában áll meg a maga lábán – nagyjából negyven percig. Arra még azt mondanám, jó fej ez a Heller – feltéve, hogy nem mindig ilyen. De Heller mindig, mindvégig ilyen, úgyhogy a kétszázadik oldal táján úgy voltam vele, hogy ha most már tényleg elkezdődik valami, én akkor se fogom megtudni soha már.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr805032472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyuszika 2010.03.18. 22:03:02

Ismerős. Az elsőnek (Iskola a határon) sok évvel ezelőtt kétszer is nekifutottam, mert olyan nincs, hogy én kiválasztok egy könyvet és aztán nem olvasom el (azóta rájöttem: dehogynincs) Heller dettó. De tőle nemcsak a 22-es csapdáját nem tudtam elolvasni. A Valami történt szintén nem megy.

Ismeretlen_51260 2010.03.19. 10:35:02

Mert nem történt semmi :))

EHC 2010.03.19. 18:48:13

Ha megnyugtat, akkor én csak 1 könyvet nem tudtam végigolvasni életemben (ha nem számítjuk azokat, amiket leraktam a második oldalon), és ez a 22-es csapdája volt... Nem benned van a hiba. :) Pedig szerintem egész jó volt, csak ne kéne olvasni...

Rebelle · http://rebellenews.blogspot.com 2010.03.19. 23:03:03

Érdekes. Én meg nagyon szeretem Hellert. A 22-est is, de leginkább az Isten tudja-t. Annyit mindenképpen tudni kell a regényszerkesztéséről, hogy cirkuláris szerkezetet használ, vagyis ugyanazt a sztorit más és más nézőpontból is körüljárja, ismétli. Ez is okozhatja talán, hogy unalmasnak találtátok. (A 22-esben egyébként az a félelmetes, hogy amiről azt hinnénk, hogy abszurd, az azóta simán valósággá vált.) Amin viszont én sem tudtam magam többedszeri nekifutásra sem átrágni, az a Gold a mennybe megy. Na az aztán tényleg unalmas!

Nyuszika 2010.03.20. 11:12:45

Rebelle, tényleg? Nekem pont a Gold mennybe megy lenne a harmadik próbálkozásom Hellerrel. Csak még van kettő másik előtte a sorban. Akkor inkább ajándékozzam el? :)

Ismeretlen_31536 2010.03.26. 15:22:12

Ez a poszt érdekes, de sztem valamilyen szinten az olvasáshoz is kell egy fajta nekikészülés... Én mondjuk ebből a kettőből csak az Iskola a határon-t olvastam, de nekem tetszett, a Catch-22-t meg filmen láttam, és úgy kurvajó (már elnézést) - szerintem azt a két órát bárkinek megéri (ha kíváncsi vagy a végére). De mondjuk nekem nem okozott különösebb gondot elolvasni Tolsztoj-tól a Feltámadás - Háború és béke - Anna Karenina trió elolvasása sem (zsinórban, egymás után ebben a sorrendben), azért mondom, hogy csak rá kell készülni - pedig nekem nem tetszett különösebben egyik Tolsztoj sem, hozzátenném, sőt, az utsó kettő nem kicsit untatott is. Amúgy: Iskola a határon szlengje sztem nem elavult, csak lehet, hogy a te köreidben nem használják, de pl a 'nyasgem' az azóta is él, én többektől szoktam hallani. Szintúgy a Zabhegyező is, a szleng amúgy sem elavul, hanem inkább cirkulálni szokott, ergó lehet, hogy most épp nem ezek a legmenőbb kifejezések, de nem tudhatod, mi lesz öt-tíz év múlva. Szerintem. Bocs a kilométeres véleményért :)

Ismeretlen_31536 2010.03.26. 15:24:58

Ja és még: 1. ha elvárásokkal olvasol valamit (v. nézel meg egy filmet) számíts rá, hogy csalódni fogsz 2. Sztem a a Catch-22 azért jóval komolyabb, mint egy Fülig Jimmy, vagy Galaxis útikalauz, így ez az összevetés nem korrekt (bár jó, a könyvet nem olvastam ismétlem, de film alapján...). Szatírának pedig szerintem zseniális.
süti beállítások módosítása