Körtési álmos nyugalommal kaptatott fel az emelkedőn, fütyörészett, és ráérősen dobolt ujjaival Fiat Pandája kormányán. Még a domb felénél sem járt, amikor hátulról szinte rárepült egy lapos, kétajtós BMW. Egy fiatal nő vezette; nyújtott bal karjával egy óránál fogta a kormányt, kissé jobbra dőlve támaszkodott a könyöklőre, és bosszúsan pillantott fel a már majdnem elkészült sms-ből.

Körtési felfigyelt a mögé toppanó árnyékra, de nem sokat törődött vele. A nő azonban visszakapcsolt két fokozatot, a V6-os hörögve vett nagy levegőt, hogy elhúzhasson a Panda mellett. A hullámos hajú szépség ki is kapta a kormányt balra, de épp jöttek szembe, úgyhogy le kellett mondania előzési szándékáról. Bosszúsan, nagyot lengetve ingatta meg a fejét, és mondott valamit. Újra egészen Körtési fenekébe férkőzött – napszemüvege közepében ott terpeszkedett a Panda – és várta a lehetőséget, hogy kilőhessen végre, de ekkor egy busz vánszorgott ki a kanyarból a domb tetején, és lomhán, súlyosan ereszkedni kezdett. Az amazon minden reménye elszállt. Telefonját a jobb első ülésre dobta, hogy felszabadult jobb kezével rengőt üthessen a kormányra. Megint mondott valamit, amit a közben már a visszapillantóból figyelő Körtési nagyjából le tudott olvasni a szájáról: A kurva anyádat pöcsölsz, tata!

Körtési elnézően, de megcsóválta a fejét, máskülönben nyugodt maradt. Ahogy a busz harsogón levánszorgott mellettük, a BMW-s hölgyemény végre ki tudott ugrani, de ahol már épp kétsávossá vált az út, piros lámpát kaptak. A szőkeség kicsit ráhúzta a kormányt az idősödő úrra, és egyenletes búgással leengedte az ablakot. Nagy levegőt vett, hogy a korábban mondottakat bővebben kifejtse, de Körtési megelőzte. – Jól sejtem, kisasszony, hogy az édesapja fiút szeretett volna? – kérdezte, és olyan őszinte érdeklődéssel várta a választ, mintha egy régóta folyó kutatásához gyűjtene adatokat.

De válasz nem érkezett, csak egy tátva maradt száj sötétlett Körtési felé, aki így kénytelen volt beérni azzal, hogy sejtését ne tényként, csak hipotézisként kezelje.