Sorra igyekszünk angol, ír, walesi – meg majd skót – helyeket látogatni. A hétvégén Southampton után hazafelé útba ejtettük a beszédes nevű várost, Batht. Szokatlanul sok megmaradt a középkori és valamivel későbbi épületekből, de még az ókor nyomai is látszanak.

A város maga is onnan kapta a nevét, hogy a rómaiak annak idején jókora fürdőt üzemeltettek itt. És a fürdő ma is létezik! Láttuk a kapuját, és egy kis séta után be is mentünk. De a bejárat környéke nem volt más, mint egy kis üzlet mindenféle, rómaiakkal és a fürdővel magával kapcsolatos szuvenírek tömkelegével.

Megkérdeztük az őrt, hogy nyitva vannak-e. Már nem voltak. És egyébként lehet fürödni itt? Nem – hangzott a válasz – de van egy másik, ahol lehet. Igen? És az is ókori? Nem, az egy vadiúj uszoda.

Ekkor vettük kézbe a fürdő történetét bemutató kis képes könyvecskét, amiben jól látszott, hogy milyen csodálatos dolog is egy fürdő. De a képek rögtön gyanúsak voltak valamiért. Nem tartott sokáig rájönni, hogy azért, mert rajtuk az emberek kabátban állnak.

Nem használják a fürdőt, csak mint múzeumot lehet megnézni. Vajon amikor ahhoz az illusztrációhoz érnek a könyvecskében, ahol boldog rómaiak lepik el a medencéket, és élvezik az életet, nekik nem gyanús valami?

Tudtam, hogy Magyarországon el vagyunk kényeztetve a fürdőinkkel, de erre az élményre még szükségem volt, hogy jobban rálássak a dolog valódi jelentőségére.