Itt borzasztóan figyelnek arra, hogy senkit meg ne bántsanak valami illetlen szlenggel vagy olyan feltételezéssel, amit például az illető külsejéből vonnának le. Persze a felszín alatt megy a spekulálás, és születnek az ítéletek. Van viszont egy kollégám, aki az ártatlanság olyan szintjére jutott (vagy megmaradt azon), hogy az már tényleg megkapó.

Egy monitoron figyeljük, hogy milyen rendelések érkeznek be, azaz hova kell menni, és mikor telefonált be vagy kattintott az ügyfél. A jobb oldalon a sorban a következő futár neve jelenik meg az egyes rendelések mellett. Szokott olyan lenni, hogy nem sorrendben visszük el a pizzákat, hanem ahogy épp kiosztják. A napokban is egy ilyen esemény készülődött: a második voltam a sorban, de a legfelső rendelést szánták nekem.

Már minden elő volt készítve, ellenőriztem, hogy minden benne van-e a csomagban, és épp indulni készültem, amikor ez a munkatársam elbizonytalanodott: végül is nem tudja, hogy melyikünk melyik. És – mint kiderült – épp rosszul tippelt. Én voltam ugyanis az európai kinézetű, barna hajú, a nyári barnaság maradékától is megszabadult figura, angol fülnek furcsa nevével a második a sorban, mellettem pedig egy gyapjas hajú, olajos bőrű, a borotválkozás után egy-két órával már acélos fényű borostát viselő arab. Mint politikailag ártatlan kollégám végül megtudta, ezt a srácot hívták Abdulnak, nem engem.