A taxi drosztnál hirtelen egy sötétkék Skoda Fabia kombi fékez, és négy fiatal nagy zajjal robban ki a kocsiból. Majdnem kopaszok, nagycsontúak, és mintha még nem dőlt volna el, hogy kigyúrják magukat vagy meghíznak.
Egy dizájner biciklijét leszámítva átlagos csávó épp becsengetne a kapunál, de pont hozzá jöttek. Nekifutnak hárman a szinte közömbösen állónak (talán még nem volt ideje meglepődni), és ordibálni kezdenek, nem is értem miket, de „ne mozdulj!”, meg ilyenek biztosan elhangzanak.
Ezen a ponton a „támadók” arcán olyan mosoly jelenik meg, mint akik sikerrel ijesztettek rá a haverjukra, még azt is bemondják, hogy „rendőrség!”, de aztán a dolognak nem lesz vége, hanem rángatni kezdik a srácot, aki amúgy nem védekezik érdemben, és leviszik az esőverte, kutyaszaros földre, és ott fektetik hason a fehér pólójában, arccal az aszfalt felé.
Az egész jelenet pillanatok alatt játszódik le, és tulajdonképpen még ekkor is csak lassan esik le, hogy ez tényleg egy rendőrségi akció.
Kismester G-t sokkolja a dolog, a pórázt feszítve menekülne a helyszínről, meg kell állnunk kicsit odébb, hogy leültessem, és pár simogatással kísérve elmondjam neki, hogy nyugodjon meg, nem érte jöttek.
Ahogy Kismester G megnyugszik, úgy leszek én egyre nyugtalanabb. Nyugtalanít az a mosoly. Nyugtalanít, hogy attól tartok, hogy az erőszak lehetősége a fő motiváció a fiatal rendőrök számára. Nekem úgy tűnt, hogy egy „Szia! Bocs, de ez nem a te napod, most be kell vinnünk” vastagon elég lett volna a zéró ellenállást tanúsító srác ellen, semmi hozzáadott értéke nem volt annak, hogy négy százkilenc kilós fizikailag kényszerített egy hatvannyolc kilóst. Az is nyugtalanít – és ezt már sokszor megfigyeltem –, hogy a rendőrök annyira fiatalok, annyira kölyökképűek voltak, hogy egy darabig még azt vártam, hogy mikor kerül elő a felnőtt, aki velük van. De csak ők voltak.
Egyszer váltottam pár szót egy pszichológussal, aki rendőrnek készülő fiatalok szűrésével foglalkozott. Megkérdeztem, hogy miért nem szűrik ki azokat, akiknek látványosan nem magasztosak a szándékai, hanem csak legitimációt keresnek a frusztrációból fakadó erőszakosságukhoz, színpadot a kisszerű hatalomvágyuk kiéléséhez. Ha őket kiszűrnénk, nem maradna senki – hangzott a válasz.
