Tegnap láttam egy Woodstockból időugrott, befelé mosolygó hippit. Minden teljesen autentikus volt rajta, kivéve a hatvanat már rég tovahagyott kora, meg a maga után húzott kerekes bevásárlókocsi. Egy konformizmusra idomított, felületes szemlélő látványosan megmosolyogta ezt az embert, pedig kettejük közül éppen a befelé mosolygó az, aki tudja, hogy mit csinál.