Ha dobos lennék egy zenekarban, minden egyes koncerten standard elem lenne, hogy – már a helyemen ülve, de – oldottan cseverészek valakikkel, míg a többiek már pengetnek vagy teszik, amit kell a saját hangszerükkel. Kicsivel később udvariasan lezárnám a beszélgetést, és egy atomóra pontosságával csapnék bele, pont, amikor kell.
Aztán, amikor már alaposan belemelegedtem a dobolásba, anélkül, hogy kedvenc tevékenységemet akár csak egy pillanatra is megszakítanám, egy olajos bőrű lány tépné le izzadt felsőtestemről az előre preparált pólót, én pedig gőzölögve ütném tovább a dobokat, de kíméletlenül.
Ha pedig az együttes bármely tagjának ellenvetése lenne a fent vázolt állandó show-elemmel kapcsolatban, hirtelen haragomban teátrálisan szétvágnék egy teljes stúdiót, és kilépnék a bandából. A hivatalos közlemény szerint azért, mert ars poeticámat többé nem tudom összeegyeztetni az együttesével.