Az osztályfőnökünk vezetett, mi pedig egy osztálytársammal csodálkoztunk a hátsó ülésen, hogy mit ki nem bír egy ezerkettes. Mikor a motor bőgése ideiglenesen alábbhagyott, az osztálytársam megkérdezte, hogy nem árt-e a kocsinak, ha egyesben annyira kihúzatják, hogy onnan már rögtön hármasba lehet tenni, és teszi is Éva néni. – Miért, a kettesből négyesbe talán nem árt? – kérdezett vissza az osztályfőnök kicsit felháborodva, és mi – a korunknak egyébként megfelelő filozófiai képzettségünk korlátai mögé szorulva – nem találtunk fogást a visszakérdésen.