A hétvégén láttam Balzsay Károly meccsét a TV-ben. Ez még hagyján, de a hang is rajtamaradt, így Szántó Öcsi bácsi kommentárjait is hallanom kellett. (Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy hogy ejtheti ki felnőtt ember a száján, hogy „öcsibácsi” anélkül, hogy elküldenék a picsába és/vagy agyonütnék. Nem feltétlenül az érintett. Bárki, aki a közelben van).
Nem arra kaptam fel a fejem, hogy Balzsay kikapott (a sportközvetítéseket egy kaszáspók érdeklődésével figyelem). Azon szomorodtam el, hogy Szántó azt mondta, hogy Balzsaynak arra kellene figyelnie, hogy tartásával, viselkedésével olyan képet sugározzon magáról, hogy hisz saját jövőjében, bízik magában, és ezáltal üzen a pontozóbíróknak, hogy ő a jobb, meg a jelenlegi edző helyébe lépő orosz és kazah(?) trénereknek, hogy ne hagyják majd ki a számításból.
Dögöljek meg, én azt hittem, a ringben ütni kell, nem élőképes prezentációt bemutatni.
