Az utca végén a boltban dolgozott egy bolond. Sepergetett, segített bepakolni a szatyrokba az árut. Nagyapám mindig vele hozatta fel, amire szüksége volt. Amikor megérkezett, nagyapám kezet fogott vele, és – miközben váltottak pár szót valami aktuális semmiségről – átvette az árut. Nagyapám ezután fizetett, megvárta, amíg a bolond úgy tesz, mint aki megszámolja a pénzt (ugyanis nem tudott számolni), majd még egyszer annyit a kezébe nyomott, és azt mondta, hogy köszönöm, ez pedig az öné. (Nem azt mondta, hogy ez a magáé, mert csak annak mondta, hogy maga, akit megvetett). Én mindig mohón figyeltem, és azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy a bolond nagyapám mellett úriember, a boltban meg csak bolond.