Az év egyik leggyűlöltebb napja számomra – versenyben persze minden más, címkézett ünneppel – a nőnap. Ilyenkor az igazgatóságon tucatnyi férfinak kell felnyalábolnia cserepes vagy vágott virágokat, hogy aztán egy kölcsönösen kínos, csoportos topogással, ügyetlenül elhelyezett puszikkal zajló pszeudo-ünnepség keretében csoportosan átadják azokat olyan kollegináknak, akiknek amúgy a nevét sem tudják, vagy kifejezetten gyűlölik őket.

A poklot képzelem úgy, hogy többszörösen összetett, egyre növekvő volumenű számítási feladatok kényszerű végzése közben zavarnak meg időről-időre azzal, hogy valamilyen ceremónián kell tevőlegesen részt vennem.