Feltűnt, hogy a ma reggel a munkaállomásomnál talált tej-bevonómasszás mikulás rajzolt szemei rettegéssel merednek egy tőle balra elhelyezkedő, rejtélyes tárgy vagy személy felé. Akárhogy mozgatom, forgatom a mikulást, szemei nem mozdulnak, a belőlük sugárzó balsejtelem nem enyhül. Mivel én nem látok semmi, illetve senki rémisztőt, illetve úgy is forgattam, hogy tekintete falba ütközzön, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy rémületének okozója csak túlhajszolt agyában létezik.

Jött egy húsvér mikulás is (zselés szaloncukrot osztott). Őt biztonsági őr kísérte. Egyrészt nyilván akármi is lehet a zsákjában, másrészt – gondolom – nem tudta megmondani a portán, hogy pontosan kihez jött.