Korábban egyszer csak eszembe jutott, hogy miért van az, hogy kutyából van mindenféle méret a foxitól az ír farkaskutyáig, de a macskák nagyságrendileg ugyanakkorák. Aztán rögtön eszembe jutott, hogy azért, mert a macskák rotweilere a párduc lenne.

Márpedig a macskákat úgy tartják számon (vagy legalábbis én), hogy a lehető legkevésbé alkotnak érzelmi közösséget az emberrel, és önzésük megmaradt vadállatinak, kompromisszumok nélkülinek, mindig primer módon úgy cselekszenek, ahogy nekik jobb.

Ha például egy kutyát fürdet le az ember, az nézhet szomorúan, próbálhat kibújni, vagy – ha már korábban elrontották – akár meg is kaphatja az embert. De – ahogy hallottam – ijedtsége fokától függően egy macska jóval nagyobb eséllyel fog megpróbálni kitörni bármi áron, karmolva, amit ér, legyen az felkar, arc vagy szem. Akinek van kedve, képzelje el ezt párduccal. Ha nem megy elsőre, talán nemsokára lehet bemelegítő olvasásokat tartani a témában.