A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Éves teljesítmény-értékelés

2016. február 15. - suhodminyák

Újraolvastam, amit gitározás témában összeírtam az elmúlt háromszázhatvanöt napban – ugyanis durván egy éve vágtam bele. A várt katarzis tulajdonképpen elmaradt, mert nem az történt, hogy elmosolyodhattam korábbi magamon, és a profi zenész álszerénységével legyinthettem volna a távoli múlt árnyaira.

prepopculture-one-year-anniversary-alt.jpg

Persze a tehetetlen, irányíthatatlan ujjaimra meredés már a múlté, az akkordváltások is simábban és gyorsabban mennek, illetve jobban tudom kezelni a dinamikát, kis mértékben a ritmust, illetve annak lüktetését is. De. Az újraolvasás beleverte az orromat abba a ténybe, amit magamtól is tudtam, de így még szembetűnőbb és tanulságosabb az egész.

Az történt ugyanis, hogy az igazán nehéznek tűnő mumusokkal való foglalkozást egy idő után elsumákoltam. Sokat szenvedtem a twelve bar blues-zal, aztán gondoltam, félreteszem egy időre, majd ott is hagytam, félretéve. Nem tanultam dalokat. Elhanyagoltam a dobra gitározást, bár azt gondolom, hogy enélkül is érzem a ritmust, sokszor lábbal, vagy akár egész testtel diktálom magamnak, de ezzel az együtt zenélés egyik alapkövét kerülöm meg, ami nem jó.

Jó viszont, hogy nem adtam fel, és hogy élvezem a dolgot. Ez utóbbi (meg igazából az előbbi is) pont abból fakad viszont, hogy amikor már túl sok kudarcot éreztem összegyűlni, édesebb vizek felé eveztem, és ott merültem el. Így is tanul az ember. Így is egyre mélyebbre és mélyebbre vésődnek a mozdulatok, egyre élesebb a gitár érzése a kezemben (akkor is, ha épp nincs ott). Ha dúdolok magamban egy dallam ötletet, már a gitár nyakát is látom, és érzem, ahogy majd lefogom a húrokat. Maximum időnként kicsit meglepődöm az elképzelt és a való világ közötti különbségen. De ilyenkor is tanulok. Így jöttem rá például, hogy a Let Me Put My Love Into You egyszerűen a sztenderd alá van hanglova: nem csoda, hogy az istennek nem találtam el korábban. (Én most is normál hangolásban játszom mindent; nem olyan, mint az eredeti, de az arányok stimmelnek).

Mindent összevetve mégis azt kell, hogy mondjam, hogy meg vagyok elégedve. Tudom, hogy ez pszichés alapon lehet, de egyszerűen érzem, ahogy pezseg az agyam, ahogy minden problémához frissebben állok, ahogy a bal kezem szinte egyenrangú társa a jobbnak. Elmúlt az, hogy csak reggel tudok gitározni. Megy már késő este is. Ezzel az a gond, hogy felpörget, aztán nem tudok aludni.

Szóval egy kicsit nehéz eldönteni, átérezni, hogy ez az egész, ameddig eljutottam, ez sok vagy kevés. Hogy optimista legyek, azt mondom, hogy relatíve sok, hiszen tényleg az abszolút nulláról indultam: a saját gitárom volt a legelső, amit életemben először, negyven évesen megpendítettem.

Végül úgy döntöttem, hogy ezt az összegzést meg se írom, mert oké, hogy eltelt egy év, de azon kívül, hogy a Napot közben körbejártuk, ennek komolyabb jelentősége nincs. Aztán a napokban, onnan kiindulva, hogy az egyik riffemből leállás nélkül megyek már át egy másikba, továbbléptem abba az irányba, hogy nem tudom, hova megyek át, hanem csak elindulok valamerre az adott hangnem megfelelő hangjaira lépegetve, néha látok előre egy vagy két hangot, néha nem, és ebből időnként egész pofás dallamok bukkannak felszínre, ilyenkor felcsillan a szemem, belelovallom magam, és azt veszem észre, hogy egész sokáig tudom is, hogy mit csinálok, tervem is van, és jól is hangzik, aztán megint elhagyom a felvett szálat, hátha találok egy újat.

Ez volt az az esemény, ami végképp abba az irányba kezd mutatni, hogy valami mégis történik. Leírva tehát ez úgy néz ki, hogy egy év alatt az abszolút semmitől eljutottam az improvizáció csírájáig. Vadiúj rácsodálkozás, hogy milyen gyorsan tudtam váltani az akkordok között, és hogy többször, amikor azt hittem, most nagyon otrombán mellényúlok, végül nem is hangzott olyan rosszul.

Többen javasolták, hogy amikor ilyeneket írok, akkor mellékeljem, hogy miről beszélek. Hát jó. Erről, erről meg erről.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr108393728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ShotInTheDark 2016.02.16. 13:57:56

Érdemes nótákat tanulni (egyszerű nóta/gyors siker) mert így lehet játszva, leggyorsabban fejlődni. Itt van pl.: a Maiden- "Dream of Mirrors"-című száma -ami rendkívül egyszerű, könnyen megtanulható. (gyakorlásra ajánlott-mert sok-sok ismétlés van benne) www.songsterr.com/a/wsa/iron-maiden-dream-of-mirrors-tab-s9798t1 Vedd fel(rögzítsd ahogyan "eljátszod" a dalt (mondjuk) az első alkalommal és hasonlíts majd össze ezt a felvételt a ~2 hét gyakorlás után rögzítettel. Hallani fogod ,hogy mennyit lehet fejlődni 2 hét alatt.(játszd lassan, nem muszáj az eredeti tempó) Tudom, (gondolom) hogy az AC/DC- t jobban kedveled, de ott furább a ritmus (trükkösebb), ezért inkább a fenti nótát ajánlom neköd tanulásra / gyakorlásra.
Na, akarsz játszani vagy ez (még) túl nagy falat? (nem kötelező:)

suhodminyák · http://suhodminyak.blog.hu 2016.02.16. 19:13:12

@MouthForWar: Kösz a tippet, mindenképpen nekiállok számokat tanulni, már a songsterr is be van könyvjelzőzve - igaz, a Highway To Hellre. ;-) De megnézem ezt is.

ShotInTheDark 2016.02.16. 20:16:56

@suhodminyák: Oké, az sem rossz. (én nagyon el szoktam kalandozni az AC/DC-nóták alatt, beleunok a szám felénél aztán elvesztem a fonalat és oda a varázs. :)Nem akartam erőszakoskodni, csak: gondoltam nem árthat egy kis segítség/biztatás féle. -ha már annyira csíped azt a csodálatos hangszert. Meghallgattam a játékodat a SoundCloud-oldalon és a kezdeti izombólgitározás mintha már kezdene eltűnni. Régen ha megtanultam egy nótát (pl.: Joe Satriani- "Tears in the Rain" )akkor a saját játékom alatt nem éreztem ugyanazt (az érzést) mint amikor az eredetit hallgattam. Oda kellett figyelnem (hallani kell magamat),hogy ne csak a hangok legyenek "ugyanolyanok", hanem az fííling is. Az AC/DC-daloknak van egy erős húzása/lüktetése. Próbáld majd visszaadni azt az érzést, ízt. A SoundCloud-on van egy csomó J.S.-"Tears in the Rain" -cover. Hallgasd meg azokat, hogy mennyire érzéketlenül/lélektelenül játsszák azt a(nem könnyű)számot. A legtöbben (106%) sietnek valahová, darálnak. Persze nem várható el egy kezdőtől, hogy mindenre oda legyen figyelve, de a többség az effektekkel törődik és nem a hangulat visszaadásával. Ha képes vagy rá és hallod / észreveszed ezt akkor saját magad is ráléphetsz a jó útra.(Az egyes hangok hosszúsága/erőssége+a szünetek is rendkívül fontosak) Oké, nem kínozlak tovább; akkor legyen a Highway to Hell,(bánom is én)csak majd mutasd meg ha készen leszel vele!
+a végére:(utólag)-Boldog szülinapot!

suhodminyák · http://suhodminyak.blog.hu 2016.02.16. 20:40:56

@MouthForWar: Ja, az elkalandozás szerintem nekem egyelőre nem lesz gond; annál jobban tudok figyelni minden másra a (remélhetőleg rendesen) eltalált hangokon kívül.

+ Kösz.
süti beállítások módosítása