Gondolom, durva leegyszerűsítés kell, hogy legyen, de sokszor tapasztalom, hogy amerikai „utcaemberei” szájából olyan magától értetődő dolgok hangzanak el, aminek más megszólalóban már a puszta említése is erős szégyenérzetet váltana ki.

Ebben a cápás esetben például ezt mondja a történet hőse:

„Down in my core I really felt the shark was there to feed. I didn't want it to come to that”.

Ha egyszer a potenciális áldozat azt mondja, hogy legbelül érezte, hogy a cápa enni jött oda, tényleg létezik élő ember, akinek a kedvéért még hozzá kell tenni, hogy ehhez nem akart asszisztálni, mert úgy érezte, hogy a cápának csak a búvárok érdekeinek súlyos sérelme mellett lehet örömet okozni?