Először csak az első részét akartam megnézni A majmok bolygója című filmnek, mert azt gondoltam, hogy a másik négy folytatás csak az első sikerén hízott utánlövés. De tévedtem. Részleteiben persze támadható, de koncepcionálisan nagyon elegánsan végiggondolt sorozatról van szó.

Tetszett, ahogy az alkotók játszanak az idővel, ahogy a jövő és a múlt egymásba fonódnak, és relativizálják egymást. Ennél is hálásabb voltam viszont azért, ahogy a hatalom természetét ábrázolták, de nem hagyták elcsábítani magukat az egyszerű megoldások által, és mind az embereket, mind a majmokat gyakran táncoltatták a jó és a rossz határán.

Talán azért is tetszett a szépen körbevezetett történet (az ötödik részben számos, korábbi részekre való visszautalással teszik helyre az addig hiányzó mozaikokat), mert viszontláttam azt a teóriámat, hogy ugyan romantikus gondolat lenne, de az ember nem önzőbb vagy gonoszabb más fajoknál, csak az eszköztára szélesebb.