A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága


A marsi

2015. október 15. - suhodminyák

Az esetek meghatározó többségében jobban szokott tetszeni a könyv, mint annak megfilmesítése. Ezért olvastam el A marsi című könyvet; hátha most is így lesz. Csak ez most nem fog egyhamar kiderülni, mert a filmet majd csak akkor nézem meg, ha le lehet tölteni. Az alaphelyzet (ott ragadni egy…

Tovább

Breat Easton Ellis – Amerikai pszicho

Ha valaki körül nagyon nagy a felhajtás, az általában vagy nem véletlen, vagy direkt van. Azaz tényleg jó az illető abban, amit csinál, vagy egyszerűen elkezdik ezt állítani róla, és a dolog hittétellé válik.  Az utóbbi egy-két hét során sikerült besorolnom Bret Easton Ellist Amerikai Pszichoját.…

Tovább

Utazás a Holdba

Mindig is érdekelt a sci-fi, de H.G. Wellstől még nem olvastam semmit – mostanáig – pedig azt állítják róla, hogy a műfaj egyik megalapítója. Most túlestem ezen is, és örülök neki, hogy a könyv ingyen letölthető verzió volt. A választásom az Utazás a Holdba című regényre esett, mert a Világok…

Tovább

A játékos naplója

Ahogy az oroszok a pénzhez viszonyulnak, azt mindig is tátott szájjal bámultam, és a novellák, regények erről szóló részletes leírásait is mindig elképedt vidámsággal olvastam. Nem tudok olyan lenni, mint ők, de csodálatos, hogy ilyen is van. Most épp Dosztojevszkijtől olvastam A játékos naplóját.…

Tovább

22-es a határon

Az utóbbi hetekben két könyvet is félbehagytam. Mindegyik több volt (lett volna), mint 500 oldalas, és mindegyikbe nagyjából 200 oldalig rágtam be magam. Azt gondolom, ez több volt tőlem, mint korrekt.  Az egyik Az iskola a határon volt. Arra számítottam, hogy a külvilágtól elzárt, katonai…

Tovább

Generation "P"

Hogy a klasszikus orosz írók egy része olyan nagy kedvvel hajlította a történetit abszurdba, az egyrészt azért lehetett, mert Oroszország eleve abszurd hely, másrészt azért, mert a tényleges valóságából el kellett valahogy menekülni.  Viktor Pelevin könyvét olvasva arra jutottam, hogy…

Tovább

Simple is beautiful

Úgy látom, minden nagyobb kulturális (és hozzá tartozó földrajzi) egységnek megvan a maga irodalmi stílusa. A kelet-közép európai sajátságokat nem is akarom részletezni a csehektől kezdve, rajtunk keresztül az oroszokig, meg azt sem, hogy a nyugat-európai irodalom is családias, kézenfekvő a…

Tovább

Száz év magyány

Csak most jutottam el életem első Garbiel García Márquez könyvéig; a Száz év magány-nyal kezdtem. Rögtön a könyv elején megtetszettek a furcsa, öntörvényű szereplők, akik a normálistól rendre valami egészen lényeges dologban, valami egészen komoly mértékben tértek el.   Márquez története igazán…

Tovább

A jó és a szép

Sosem próbáltam titkolni, hogy Móricz Zsigmond művészetének befogadása gyakran komoly erőfeszítésembe kerül. Ennek számtalan oka van – és ezek egy részét nyilván magam sem látom. Amivel – az említésen túl – most  nem akarok foglalkozni, az az idegesítő, felsőbbrendű bölcsességgel telinek hazudott…

Tovább

A fáraó

  Elkezdtem olvasni Bolesław Prus – A fáraó című könyvét. Iszonyú nehezen kezdődött; ha óvatosan akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy nem olvastatta magát. Közismert tény ugyanakkor, hogy sok könyv unalmasan indul (ez akárhogy is, de hiba), de aztán valahogy elmélyül, az ember meg belesüpped,…

Tovább

Egy zöldfülű antropológus kalandjai

Elolvastam az Egy zöldfülű antropológus kalandjai című könyvet. A szerző (Nigel Barley) egy kameruni törzsnél, a doajóknál szerzett tapasztalatairól ír nem annyira antropológiai igénnyel (nyilván úgy is írt a témáról), hanem a kíváncsi átlagember érdeklődésére számot tartó módon.   Tetszett a…

Tovább
süti beállítások módosítása