Először körülbelül farsang táján láttam a lányt halálnak öltözve. De aztán legközelebb is ugyanúgy. Megdöbbentett, hogy a szüleit nem zavarta a dolog. Vidáman üdvözölték, beszélgettek vele, a lány meg csak adta lárvaarccal, hullafehér bőrrel az akart-akaratlan vészjeleket. Aztán egy forró nyári napon, amikor a lány fekete, lebernyeges ruhában fenyegette a világot, hogy az elkerülhetetlen öngyilkossági szeánszot a hőguta medrében készül lefolytatni, tudomást szereztem az emo-jelenség létezéséről.
