Végül elmentem úszni, és noha közben kényszernyugdíjazott portásnak éreztem magam, a stopper szerint nem is ment annyira rosszul. Sőt. A végén úgy szálltam ki a vízből, ahogy mindig is szoktam: a rajtő mellett kitoltam magam addig, hogy a medence szélére tudtam lépni anélkül, hogy kiültem volna, vagy a sípcsontommal illettem volna a járólapot.

Ennek örömére gyógyultnak nyilvánítottam magam. Aztán az öltözőben a legalul lévő szekrényemhez hajolva – határozatlan időre – visszavontam a minősítésemet.