A pénztár mellé – aljas módon – oda vannak téve a fagyik. Ez nem kerülte el annak a maximum három éves kisfiúnak a figyelmét sem, aki az anyjával állt a sorban. – Anyu, veszünk fagyit? – kérdezte. – Nem, kisfiam, most nagyon hideg van, majd ha meleg lesz, akkor veszünk – válaszolta az anyuka. A gyerek megértette a választ, és rögtön föltette a soron következő kérdését. – Mikor lesz meleg?

– Majd ha igazán meleg lesz, akkor ehetsz csak fagyit – válaszolta újra az anyuka kicsit tagoltabban, de olyan kedves hangon, olyan türelmesen, hogy ennyi erővel oda is figyelhetett volna a gyerek kérdésére, ami nem mellesleg olyan összeszedett, praktikus és logikus gondolkodásról árulkodott, hogy én már csak a kérdésért magáért is megdicsértem volna. Jó kérdés, hogy miért is nem tettem…