A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Készpénzfelvétel Albániában

2010. szeptember 03. - suhodminyák

Vlorëban úgy alakult, hogy pénzt kellett felvennünk egy ATM-ből. Néhány gépről lepattantam, mert ugyan fel voltak matricázva, hogy eszik a kártyámat, de aztán azt írták ki, hogy mégsem fog menni. (Minden ATM beszélt angolul).

A többedik gépnél kisebb gyülekezést vettünk észre; sornak nem lehetett nevezni a formációt. Egy hölgy bal kezében tartotta a banktól kapott papírját, amire hüvelykujj nagyságú számokkal írta fel a PIN kódját. Egy férfi balról, két nő pedig jobbról a vállához simulva, leplezetlen kíváncsisággal követte, hogy mit és hogyan csinál. Újabb bámészkodó érkezett, én pedig igyekeztem elfoglalni a térnek azt a pontját, ahonnan minden szemlélő úgy látja majd, hogy én még a most érkezett előtt fogok következni.

A nő bosszankodott, nyomkodta a gombokat, de nem történt semmi kézzelfogható, majd hirtelen beindult minden, és sorban, külön tranzakciók során vette ki a bankjegyeket, gyakorlatilag megállíthatatlanul. Dolga – többszörös – végeztével kicsit értetlenkedve, de alapvetően elégedetten távozott. A balról kukucskáló férfiról kiderült, hogy vele volt.

Most a jobbról kíváncsiskodó két nő következett. Jobban megnézve őket testvéreknek bizonyultak. Eddig úgy vihogtak, mint akik megmosolyogják az ügyetlenkedőt, most a saját jogon ügyetlenkedőkként nevetgélésével láttak munkához. Előkerült a PIN kódos papír, és elkezdték a pötyögést – szerény sikerrel. Ekkor jöttem rá, hogy itt az ATM és a készpénzfelvétel újdonságnak számít.

Segélykérő pillantást küldtek felém, így odaléptem megnyomni az entert, ami még a PIN kód bevitelének teljességéhez hiányzott. A nők kis ügyetlenkedés után, és élénk kommunikáció közepette felvettek egy adag pénzt, majd megnyomtak pár gombot, az ijedtség jeleit mutatták, és kisvártatva újabb bankókat vettek ki a nyílásból. Ekkor az volt a hipotézisem, hogy az „Akar-e újabb tranzakciót, vagy ennyi elég volt?” kérdésre adnak céljuknak nem megfelelő választ.

Segítettem nekik, és rámutattam a másik lehetőségre a két szkipetár szöveg közül. Mivel közben angolul makogtam, nem igazán hitték, hogy segíteni tudok, ezért csak egy újabb bankó felvétele után szálltak ki az ördögi körből.

Vidáman elballagtak, és én léptem a helyükre. Az angol nyelvet választottam, és felvettem a pénzt, majd azt nyomtam, hogy nem kérek több lehetőséget, visszakaptam a kártyámat, és eljöttünk a géptől. Időközben egy, valószínűleg apa-fia páros közelítette meg a gépet, de alighanem szemtanúi voltak többek küzdelmének, így kérdőn néztek rám, hogy egyáltalán működik-e a gép. Kettőnk együttes, hiteles bólogatására és bíztatására volt szükség, hogy annyira megközelítsék a gépet, hogy – erős elköteleződés esetén – akár meg is érinthessék a billentyűit. Nem vártuk meg, hogy sikerült-e elég bátorságot meríteniük.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr615032549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása