A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

A könyv

2009. december 04. - suhodminyák

A lány felhúzott térdekkel a pamlag sarkába kuporodott, a teveszőr takarót maga köré csavarta, a jégkrémes dobozt biztonságosan közelre, a könyvespolc szélére készítette, és magához vette az előre odakészített könyvet. 

Kinyitotta, és ahogy a történet kezdete előtti első oldalakat átlapozta, egy kicsit még igazított az üléspozícióján. Ahogy az első fejezet elejéhez ért, egy utolsót mozdult még, aztán belemerült a betűk közé. 

Szemei élénken csiklandozták végig a sorokat, ujjával hullámos, barna haját csavargatta, amit csak a lapozás pillanatai kedvéért szakított félbe. Egyre gyakrabban kellett lapoznia, egyre gyorsabban olvasott. Már csak az írást nézte, minden más automatikussá vagy mellékessé vált. 

Pupillái kitágultak, egymáshoz mindeddig ragaszkodó ajkai puhán szétváltak, fehér fogai kissé kiviláglottak. A lány arca játszani kezdett. Izgalom hullámai futottak végig rajta, homlokát ráncolta, meglepettség, rémület és meghatottság adták kézről-kézre egymásnak, közben ujjával hol mint a motolla, hol elnyújtva, selymes lágyan csavargatta kiválasztott tincsét. 

Aztán egyszer csak megállt minden. A lány a bekezdés utolsó szavára meredt, száját lefelé induló álla nyitotta nagyobbra, keze puha puffanással az ölébe hanyatlott hátrahagyva a még utolsót rugózó hullámos tincset. Szemét nem mozdította, de már nem a bekezdés utolsó szavát nézte, hanem a könyvön keresztül ismeretlen messzeségekbe révedt a tekintete. 

Hirtelen rázkódott egyet, kígyózó mozdulatot tett, mintha a pléd vagy a pamlag szorításából akarna szabadulni, és kis kihagyás után újra nagy levegőt vett. Megnedvesítette ajkait és nyelt egyet. Hirtelen mozdulattal a következő oldalra, következő fejezethez lapozott. Ujját a hajához illesztette, de nem mozdította, szemei mohón kaptak a sorokra, először egyesével, aztán előreszaladva, keresve. 

A lány ujja újra beindult, vadul csavarta, szinte tépte a haját, szeme idegesen cikázott, nem talált megnyugvást, légzése szaporává vált, ajkait nyalogatta, nem bírt a szurkáló feszültséggel. 

Aztán hirtelen mintha kőszoborrá vált volna, úgy merevedett meg. Tekintete megint áthatolt a könyvön, kétségeken keresztül nyargalt a messzeségbe, és ott megállt. A lány alig láthatóan bólintott. 

A következő pillanatban filigrán ujjaival számolatlanul fogta közre a lapokat, és mohó, éhes vadsággal lendítette őket át az idő fojtó mocsarán egészen addig, míg az utolsóhoz nem ért. Innen folytatta az olvasást, a betűk, a szavak, a sorok bekebelezését. Szemei feltartóztathatatlanul rohantak balról jobbra, és egyre lejjebb. Ujja foglyul ejtette a köré csavart tehetetlen tincset, és nem mozdult. 

Az utolsó sornál aztán megint elernyedt és ölébe zuhant a keze, szeme barnaságát újra a pupilla feketesége lepte el, szája tátva maradt, a könyv lecsuklott az öléből, és szőnyegre puffant. – Úristen – suttogta maga elé a lány, és megint a messzeségbe bámulva, oda se nézve nyúlt az ölébe, és gyors, ösztönös mozdulatokkal kioldotta a billentyűzárat a telefonján.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr135032406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bigface 2009.12.06. 20:27:34

Sok jót olvastam Tőled, de eddig ez tetszett a legjobban.
süti beállítások módosítása