A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Színházi regény

2007. január 03. - suhodminyák

Egy antikváriumban vettem meg egy Bulgakov két írását tartalmazó könyvet (A fehér gárda; Színházi regény). 1977-ben adták ki úgy, hogy az elején, a tartalom szempontjából veszélytelen helyen két lap felső éle nincs elválasztva egymástól, illetve a könyv vége felé is össze van nőve az oldalak többsége. Tehát ezt a könyvet legyártották így, kikerült egy könyvesbolt polcára, megvették, de nem lapozták át, hazavitték, majd nem olvasták el, végül egy antikváriumba került. Én is megvettem, de szintén nem lapoztam át, hazavittem, elolvastam és a polcomra került.

Rosszul eltalált ajándék volt? Annyira nem tetszett az első írás, hogy a másodikra már nem maradt bizalom? Nem azért vették, hogy olvassák? Vagy sok másik könyvvel együtt vásárolták, és feledésbe merült?

A fehér gárda nekem sem(?) tetszett, de a Színházi regényből árad, hogy ugyanaz írta, mint a Mester és Maragitát. Az egyik kedvenc jelenetem egy kis elmélkedésre is okot ad arról, hogy az olvasónak mekkora szabadsága van úgy olvasni egy regényt, ahogy neki tetszik. Olyan üzeneteket dekódolhat belőle, ami adott esetben az alkotónak talán eszébe sem jutott.

Az egyik színhelyül szolgáló színház egy helyiségének falán számos portré lóg. A főhős sorba kérdezi kísérőjétől szinte az összeset - legalábbis azokat, akik nem tűnnek ismerősnek a számára. Schiller, Shakespeare és Dosztojekvszkij között a színház különböző rangú dolgozói (de nem feltétlenül színészek) kaptak helyet. El sem különítették őket, bármelyiküknek lehetett a szomszédja az irodalom egy-egy óriása.

Nekem elsősorban a jelenség valószerűtlensége tetszett: már önmagában is érdekes, hogy a kísérő és a főhős is meglepődés nélkül kezeli a fent részletezett összemosást, egyikben sem merül fel, hogy tulajdonképpen milyen furcsa egy kellékest egy lapon említeni irodalmi nagyságokkal. Aztán az is eszembe jutott, hogy ez szép gesztus lehet a színház felől a dolgozói irányába; olcsó, de kedves módja az elismerés kifejezésének. Bulgakov ugyanakkor talán a kisszerűségre, a címkórságra, a kivagyiságra akart utalni vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr775031395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Laci 2007.01.04. 10:20:07

Hát ez nagyon aranyos blog! Nagyon jól írsz! :-)
süti beállítások módosítása