Most Gogoltól olvasom Az arckép című novelláját. Szeretem, ahogy meglep az abszurd ötleteivel. Az eleje felé egy bizonyos kép kerül - a való életben minimális eséllyel előforduló módon - a középpontba, ami megváltoztatja az azt megvásároló fiatal festő életét. (Egyesek azt mondanák talán, hogy ilyen nincs is). Aztán meghal a főhős, vagy legalábbis aki eddig a legtöbbet szerepelt, akiről a novella látszólag szólt. Most jön a második rész. A lapok számát illetően kb. annyi van hátra, mint amin túl vagyok.