Ha belekezdek egy könyvbe, hol magam számára is észrevétlenül, hol tudatosan figyelem, hogy tetszik-e. Ha nem tetszik, várok valami kedvező jelre, ami ha végképp nem akar bekövetkezni, rövid vívódás után arra késztet, hogy félbehagyjam az olvasást.
Olvastam már Hrabalt, és nagyon jónak találtam. Most a Gyöngéd barbárok című gyűjteményt forgatom. Előítélettel kezdtem el: erősen sejtettem, hogy jó lesz. És tényleg. Általában körvonalazódik az emberben, hogy miért tetszik neki valami. Az íróknak lehet szeretni a nyelvezetét, a meghökkentő vagy ismerős helyzeteit, a részletes, vagy nagyvonalú, de találó leírásait. Hrabalnál azt vettem észre, hogy nem tudom, hogy mit szeretek benne tulajdonképpen. Többszáz oldalt faltam végig tőle, és még mindig nem tudtam volna megindokolni, hogy miért szeretem.
Aztán egyszercsak egyszerre több puzzle darab is a helyére került. Hrabal nagyon egyszerű szavakat használ, olyanokat mint bárki. Mint például valaki, aki 35 éven át dolgozott egy papírhulladékot, és közötte könyveket is bezúzó présgép kezelőjeként. Csak elkezd folyni belőle a szó vagy sorokon át tartó, vagy csak párszavas mondatokban. Úgy ír, mintha beszélne. Mintha mesélne. Úgy, mintha az ember a villamoson utazva egy kedves idős úr történetére kezdené el egyre jobban hegyezni a fülét, aztán már hallgatózását nem is leplezve közelebb hajolna, majd oda is ülne mellé, aztán a mese végén nézne körül, hogy elfelejtett leszállni.
Azért is olyan magával ragadó élmény Hrabalt olvasni, mert egy végtelenül szimpatikus emberről van szó. Az írásaiban elég gyakran esik szó erőszakról, mocsokról, vagy erkölcstelenségről. De olyan ártatlan kedvességgel veti őket papírra, hogy az ember elfelejt megbotránkozni, elfelejt ítélkezni, csak megtapasztalja a leírtakat úgy, ahogy vannak. Kommentárok, szokásos válaszok nélkül. Azért felejtünk el megbotránkozni és ítélkezni, mert Hrabal sem botránkozik meg és nem ítélkezik. Hrabal annyira jó ember volt, hogy még a Gyöngéd barbárokban leírt főnökére sem haragudott. Pedig a főnökre haragudni már igazán bocsánatos bűn lenne.
