Jól kiforrott gyakorlat Magyarországon, hogy a filmeknek egész más címet adnak, mint amit az az eredeti nyelvén kapott. Szerencsésebb esetben egy súlytalan vígjáték semmilyen címét módosítják valami szójátékra. Gyakrabban egy a filmben valóban létező mozzanatra vagy szálra utalnak, és nagyvonalúan megbocsátják az alkotónak, hogy helytelenül nevezte el saját alkotását.

Az Utcalányok című film eredeti címe Princesas. Istenbizony nem véletlen a hercegnők, hanem a filmben meghatározott pillanatokban és összefüggésekben előkerülő motívum. Hitelesen, túldimenzionálás nélkül ábrázol olyan, sokszor már hiteltelenül ábrázolt, illetve elcsépelt dolgokat, mint az oda-vissza előítéletek, hogy mindenki egyforma, de minden egyformának tűnő más, hogy a hagyományosan jónak számítók nem feltétlenül azok és fordítva.

Szerintem érdemes megnézni, mert van benne álom és valóság, normális és hülye, szép és csúnya. Hogy egy nő szép-e, az például ízlés dolga; azt mondják, nincs ilyen kérdésekben abszolút igazság. Aki viszont az egyik, történetesen délamerikai, főhősnőről azt állítja, hogy nem gyönyörű, az objektíve hülye.