Komoly élmény volt látni az Esztramos hegy(b)en a Rákóczi I-es cseppkő-barlangot. A függőleges elrendezésű képződményben keskeny vaslépcsőkkel oldották meg a közlekedést, így a szűk helyektől, illetve a kúszástól írtózók nyugodtan a tériszonyosok elé tolakodhatnak. A már az őskorban is ismert és használatba vett Baradla-barlangtól eltérően az 1958-ban felfedezett Rákóczi I-esben soha nem éltek emberek, mivel az lépcsők nélküli állapotában rendkívül alacsony komfort-fokozatba lett volna csak sorolható. Ennek folyományaként tüzet sem gyújtott benne senki, ezért a rengeteg féle, lélegzetelállítóan szép cseppkövet sehol nem borítja korom. A barlang kiépített részének alján egy kristálytiszta vizű tó kéklik - amennyiben megvilágítják, mert amúgy persze nincs semmiféle színe.

A túrát egy kedves, (legalább) két üzemmóddal rendelkező szakember vezette. A pénztárnál, illetve amíg odaértünk a bejárathoz, szokványos emberként viselkedett, majd a látnivalók magyarázásánál aktivált egy háttértár kiolvasó funkciót, és az eredeti írott szöveg szerinti sorok végén akkurátusan szüneteket hagyva szólt hozzánk. A munkája során számtalanszor elmondott szöveg egyhangúsága ellen nem szinonimák bevetésével, vagy anekdotákkal küzdött, hanem verses zárvánnyá növesztette magában az ismeretanyagot, és emberi gesztusként csak a kényszer alatt cselekvő munkavállaló elkeseredését olvashattuk le arcáról, hallhattuk ki sóhajából. Persze csak a sorok végén. A helyszínek között, és a túra végeztével észrevétlenül visszakapcsolt ember-üzemmódba.