A páternoszterből egy magas, halszálkás öltönyös férfi lép ki büszke tartással. Mint egy mozgó pallos, az előle félrehúzódókról tudomást sem véve vág át a folyosón, szája szélét lebiggyeszti, mintha undorodna a hétköznapoktól, minden perctől, amikor akadályoztatva…

Ervin egész életében úgy érezte, hogy le van maradva. Noha soha nem késett még el, ha munkába menet a villamos akár csak lassított, mintha jégmarok simult volna szívére, pulzusa felszökött, vizelhetnékje támadt, izzadt kezével mohón tépte fel pulóvere ujját…

Egy különös íróról hallottam nemrég. Három egyetemista lány ült a hátsó ülésemen, a két szélső hallgatta a középsőt, ahogy róla mesélt.  Az író a lány egyik középiskolai osztálytársnőjének a nagyapja. A lány rendszeresen meglátogatja, amikor elérkezettnek látja…

Freeblog makkegészséges volt. Jól nézett ki, szerethető tulajdonságokkal volt tele. Olykor ki kellett szolgálni apróbb szeszélyeit, de ha ezeket kiismerte az ember, jól együtt lehetett vele dolgozni.  Aztán – valamikor tavaly, vagy tavalyelőtt ősszel talán? – elesett, és…

A nagypapa, amikor nyugdíjba ment, nem akarta, hogy az élete szétszaladjon, a napjai elfolyjanak, ezért szigorú rendet határozott meg magának, és onnantól kezdve aszerint élt. Minden délután sétálni indult, aztán bement a gyorsétterembe, ahol annak idején a kollégáival szokott…

Károly puritán életet élt. Mindenből csak annyit vett magához, amennyire szüksége volt. Emlékszem, csak egy mély és egy lapos tányérja volt, az evőeszközök közül pedig a kanálra esküdött: azzal mindent meg lehet enni, míg ugyanez a villáról és a késről nem mondható el.…

A droszton élénk eszmecsere folyik a vizelésről. A taxisoknak ugyanis ez a legfőbb gondjuk, nem a trükkös címek, meg a nehéz ügyfelek. Hanem hogy hol könnyíthetnek magukon. Mindenki másra esküszik, mindenkinek mást diktál vagy enged a habitusa. Egy cingár, zsíros, fekete hajú…

A testvéreimmel úgy ágaskodtunk az ablaknál, mint az orgona sípjai. Oldalvást az üveghez tapasztottuk az arcunkat, és minden erőnket megfeszítve próbáltunk minél messzebbre látni a borongós időben. Aput vártuk, hogy hazahozza a család első színes tévéjét. Végre az utca…

Az iroda előtt elhaladva láttam, hogy Sunil van bent a főnöknél. Kicsit megálltam szöszmötölni a nyitott ajtó mellett. Arról volt szó, hogy a főnök megérti, hogy Sunil már bőven elmúlt ötvenéves, de akkor is, még mindig, és már tolerálhatatlanul nagyon lassú. Hogy amit más…

Öt óra. Abdul és én bemegyünk a raktárba, Mufstafa az ajtó elé áll, és nem enged be senkit, amíg ki nem jövünk. Abdul leterít egy szőnyeget. Én is azt használom: ha keresztben teszi le, mindketten elférünk rajta. Az én térérzékemnek jobb lenne, ha egyszerűen a fallal…

Tudtam, hogy minden rosszban van valami jó, de csak az eszemmel. Átérezni nem tudtam. Hajlott térdekkel görnyedtem a sor fölött, púpos hátamat és nyakamat a nap égette. Fájt a derekam; bal kezemmel a vödörre támaszkodtam, jobbal pedig szedtem a fűszerpaprikát. Kék gumikesztyű…

Felállok az asztaltól, odamegyek a polcomhoz, és sorban veszem le a könyveket. Olvastam már mindet. Csak meg akarom szagolni őket. Érzem rajtuk, hogy frissek vagy ódonak, hogy napsütés vagy padlásszoba dohos levegője érlelte őket, hogy galádságról vagy nagyszerűségről szólnak,…

Nem sokat törődtem a vetési varjakkal, amíg meg nem tudtam, hogy akár százharminc-százötven évig is élnek. E tudás birtokában vizsgálva őket azonban megláttam bennük a történelmi idők átlátása bölcsességének roppant terhét szerénységgel viselő gondolkodókat. Szinte…

Vettem egy doboz tejet, és némi húst. Ahogy a boltból hazafelé menet befordultam az egyik utcán, egy jól táplált, vörös, hosszúszőrű macska lassan feltápászkodott egy Jaguar jobb hátsó kerekének árnyékából, és elém lépett. Megálltam. A macska leült a bal kezemben tartott…

Egy éve történt a baleset, és az állapotom csak romlott. Már nem az volt a kérdés, hogy lábra tudok-e állni valaha, hanem hogy látom-e értelmét, hogy lábra álljak. Hogy látom-e értelmét bárminek. Egész nap csak feküdtem az ágyban, és hagytam, hogy sötét gondolatok lepjenek…