Könnyekkel a szemünkben, megindulva értesítjük mindazokat, akik a szorítottak érte, hogy Bertelendi István hosszan tartó, súlyos, de méltósággal viselt betegsége után ma hajnalban, életének ötvennyolcadik évében meggyógyult.

A két terrorelhárítót feszélyezte a hirtelen beállt csend. Kifogytak a katonatörténetekből. Így, hogy a sorkötelezettséget réges-rég eltörölték, az őrség feléig eltartott a téma, de nem tovább. – Na mi legyen? – kérdezte egyikük – Barkochbázzunk? – Jól van! –…

A legkitartóbb mulatozók is órákkal ezelőtt elcsendesedtek. A szél sem simogatja a fák leveleit, a tó vize egyetlen szürkéskék tükör, még a madarak éneke is mintha távolról szólna. Frenák István fakókék kezeslábasban, az elmúlt tíz percben fokozatosan múló tétovasággal…

Ismeretségem Gyula bácsival évtizedekkel korábbra nyúlik vissza. Sakkpartnerek voltunk az öreggel. Ami azt illeti, én mindig csak, mint öreget ismertem. Öreg volt akkor is, és most is csak pont annyira tűnik öregnek. Ez persze csak a látszat. A háza például egy álltó helyében…

Tucatszor láttam már körbemenni az állítólagos párbeszédet, amiben a szülő azt próbálja megmagyarázni a gyerekének, hogy két férfi hogy érezhet úgy egymás iránt, ahogy azt alapértelmezés szerint nők és férfiak szokták. Én is annak vagyok a híve, hogy a gyerek korának…

Én nem félek a munkától. Én nem szeretem.

Nagy a teljes, a fülére mázsás súllyal ülő csöndre riadt fel. Első gondolata az volt, hogy hogy is történhetett, hogy elvesztette a kontrollt. Nem tudta, mióta feküdt hanyatt, kikötözve a hideg kövön. Darabonként próbálta összeszedni, hogy mi is veszi körül, mi történik…

Úgy jött ki a lépés, hogy a múltkori történetem ihletője állandó kuncsaftom lett – legalábbis amíg az iskola tart. Reggel, mikor meglátom az utcanevet, már tudom, hogy ő lesz az, a házszámra is emlékszem: 86.  Az első két alkalommal megkérdezte, hogy találkoztunk-e már.…

Nagyon sok gyerek betegesen szeret játszani az ablakemelővel. A szülők általában nem szólnak rájuk, vagy ha igen, annak az eredménye azonos azzal, mintha nem tették volna. Ilyenkor az szokott a vége lenni, hogy egyszerűen letiltom az utasok ablakemelőit, ami mindig tanakodásra…

Pár hete egy éjszaka különös neszezésre lettem figyelmes. Valami mocorgott. És nem hagyta abba. Fülelni kezdtem, majd felkeltem, és villanyt is kapcsoltam. Talán ezek együttes hatására a hang elhallgatott. Sejtettem, hogy a megfigyelésem ténye befolyásolja a megfigyeltet, úgyhogy…

Harmincas éveim közepére egy jókora nagyvállalat legmélyén találtam magam aljas gazemberekkel, pitiáner hazudozókkal, és – hozzám hasonló – ártalmatlan álmodozók egy szűk csoportjával körülvéve.  Eredetileg a Végzős Tehetségek Programja keretében kerültem a céghez.…

Keresek egy talán meg sem írt történetet. A világvége árnyékában kibontakozó sürgető teendőkkel kezdődik, majd az emberfeletti erőfeszítések dacára menthetetlenül bekövetkező tényleges világvégét megelőző utolsó pillanatban ér véget.

A szőnyegről felszálló parányi porszemek csillogtak a délutáni nap fényében. A kisfiú elmélyülten legózott, míg a háttérben a TV duruzsolt. Egyszer csak egy megkapó dallam, és meleg fényben úszó, barátságos meselények csalták magukhoz a kisfiú figyelmét. Peti – mintha…

A két puccos fekete autót megelőzi a vaskos porfelhő, amit előttük hömpölyget a hegy felől fújó lágy szellő. A bajszos paraszt megcsóválja a fejét, és eltartja magától a pipáját azzal, hogy majd folytatja, ha újra minden elcsendesedett. De az autók lelassítnak, a porgomolyag…

A parkolóőr épp egy büntetőcédulával végzett, amikor megérezte, hogy figyelik. Egy pillanatra megdermedt, de aztán úgy csinált, mint aki semmit nem vett észre, és látszólag tovább bíbelődött a papírossal, amit az ablaktörlő alá kellett tennie. Közben lassan felemelte a…