Az angolokat úgy ismertem meg, mint akik minden fontosabb döntést végül ésszel hoznak meg. Az európai integrációba is így léptek be, és így könyököltek ki minden külön utas megoldást maguknak.

De most valami alapvetően megváltozott. Illetve változik egy ideje. Értelmes, egyenes, jó szándékú volt kollégáim vadulnak meg a facebookon, és osztogatnak meg bevándorló ellenes tartalmakat, nyilvánvaló hazugságokat, amiket valószínűleg azért hisznek el, mert saját helyzetük relatív romlása nyitottá teszi őket a bűnbakok keresésére. (Mindeközben – legutolsó információim szerint – velem semmi bajuk, de hát az előítélet pont így működik).

Ami most Nagy-Britanniában történt, az méltó a jelenlegi magyar közéleti színvonalhoz: Beparáztatott embereket vezetnek meg minden elképzelést felülmúlóan gátlástalan és aljas politikusok. Ezek közül még a legkevesebb, hogy az egész Brexit népszavazás csak azért jött létre, mert David Cameron magánál akarta tudni a UKIP szavazatokat is, és elég arrogáns volt ahhoz, hogy elhiggye, ez biztos sima ügy lesz (én is azt hittem), és egy vakmerőnek látszó, elegáns húzással írja be magát a történelembe. Hát most beírta, csak majd nem a „nagy formátumúnál”, hanem a „balfasznál” lehet rákeresni.

A hangulat Európában kezd nagyon kellemetlenné válni. Nem tudom, mi fog kisülni belőle, de ez klasszikusan az a helyzet, amire majd a komolyabb gond bekövetkezésekor vissza lehet mutatni, hogy hát igen, itt már egyértelmű volt, hogy ez lesz.