Vállalkozást alapítottam a napokban, és örömmel láttam, hogy ehhez ma már nem kell kimozdulni az íróasztal mellől még Magyarországon sem. Mindent el lehet intézni elektronikusan, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez milyen nagyszerű.
Azért lenne pár általános észrevételem. Az ügyfélkapu mindent átsző, a legkülönbözőbb helyekről érhető el, ami szintén tök jó. Így találkoztam az „Ügysegéd” nevű webes alkalmazással, ami valamelyest hasonlít annak az első verziójára, ahogy én elképzelném az elektronikus ügyintézést.
A felhasználóbarátság egyelőre súlyosan a jövő zenéje. Mindenhol van valami kis segítség ikon, de ahol úgy éreztem, hogy szükségem van rá, és kattintottam, kivétel nélkül teljesen használhatatlan, saját magát saját magával definiáló jogszabályi hivatkozásokra leltem, amik egyrészt növelték a bizonytalanságomat, másrészt bátorságra tanítottak: majd az idő eldönti, hogy beleszaladtam-e egy-egy súlyos félreértésbe.
Abszolút kedvencem a kamarai regisztráció volt. Csak röviden írom le azoknak, akik nem tudják: Ez egy olyan szervezet, ahova kötelezően be kell fizetni egy bizonyos összeget rendszeres időközönként, a cserébe kapott szolgáltatás viszont nem azonosítható. A regisztráció véglegesítése előtti pillanatban már piros betűkkel olvashattam, hogy a tartozásom e pillanatban ötezer forint. Hogy ezt esetleg befizethetném kártyáról, vagy legalább egy számlaszámot felvillantottak volna a másodperc huszonnegyed részére, az mind a sci-fi műfajába tartozna, az meg nem komoly dolog. Búcsúzóul azért meglengették a mutatóujjukat felém, hogy semmilyen körülmények között el ne felejtkezzek a kötelezettségeimről.
A beszédes dolog ebben az egészben szerintem az, hogy ezt az egészet átszabni átlagemberek számára érthetőre, és gördülékenyen használhatóra abszolút nem lenne egy beláthatatlan volumenű és bonyolultságú feladat. Szokás fikázni a kommunikációs szakembereket. Hát ez pont egy olyan terület, ahol rájuk éppen erős szükség lenne, csak valahogy nem volt a környéken senki, aki célratörően, összefüggéseket látva, a felhasználó fejével gondolkodni képesen tudna információkat célba juttatni. Nyilván a büfé és a ruhatár között fel-alá rohangálva keresték őket.