Ahogy megírtam a legutóbbi kis bejegyzést a bonszájról, arra lettem figyelmes, hogy az állapotának javulása mintha alábbhagyott volna. Az utóbbi napokban erősen lecsökkent a napsütéses órák száma, és a gyufákkal megtartott potenciális ág két levele erősen fittyedni kezdett.
Én is érzem, hogy ez már túlzás, de újabb gyufákkal emeltem meg ezeket a leveleket, hátha így tetszetősebb szögben rögzülnek az őket tápláló ágacskával együtt. Majd a borongós nap vége felé jó pár órára betettem a növendéket a konyhaszekrény, illetve az abba applikált fénycső alá, hogy áthidaljuk az ezzel a mostani tavasszal kapcsolatos bizonytalanságot.
Ha ez a metódus sem lesz elég, hogy megerősödjön, akkor az „Azok után, amit érted tettem?!” sziszegése mellett fogom kikaparni a cserepéből, és a szeme láttára fogok beleültetni egy kaktuszt, majd kivágom a szemétbe. Vagy megpróbálok kitalálni valamit.
