Ne haragudjon, hogy megszólítom, de van egy rendkívül kedvező ajánlatom az ön számára. Megdöbbentően olcsón tudok adni…

Kérem, ne fáradjon, csak az idejét vesztegeti velem. Mindenem megvan, nincs már szükségem semmi többre. Sőt, most hogy ezt kimondtam, most jövök rá, hogy igazából el kellene kezdenem megszabadulni a dolgaimtól, elajándékozni mindent, amire nincs szükségem, amiről csak azt hittem, hogy kell a boldogsághoz.

Érdekes, hogy ezt mondja, mert én meg – beható és többszörös önvizsgálat után – azt kell, hogy mondjam, nálam éppen fordított a helyzet, napi gondokkal küzdök, és van egy hosszú listám, csak itt a fejemben, hogy mi mindenemnek kellene még lennie ahhoz, hogy egyáltalán azt mondhassam, hogy nincs semmi különös a birtokomban. Nem gondolja, hogy akkor mi ketten… akár az is lehet, hogy nem véletlenül találkoztunk, és…

Nézze. Ez egy nagyon hosszú, nagyon nehéz, magányos út, aminek a során lépten-nyomon egyszerű megoldások délibábja vakíthatja el az embert, de én már megtanultam, hogy ezeknek a csábításoknak ellen kell tudni állni, és konokul kivárni, kikristályosítani magunkban az igazi utat. Ha nem haragszik, most mennem kell.