Úgy érzem, hogy erősen közeledem ahhoz a ponthoz, ahonnan nem fogok tudni érdemben tovább fejlődni tanár nélkül. A Dirty Deeds-zel egyre jobban boldogulok, de még mindig baromira fáraszt – mármint fizikailag. Jó hír viszont, hogy még relatíve intenzív fáradtság mellett sem romlik annyira a teljesítményem, mint amennyire vártam volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy a teljesítményem valami baromi jó lenne.

Közben rájöttem, hogy a gitározós oldalak tabjai magánvélemények, és az általam megvizsgált esetek döntő többségében power chordokat használnak, amivel három gondom van. Az első, hogy az eredeti dalt nem úgy játsszák, ezért aztán nem is úgy hangzik, ahogy kéne, de nagyon nem. Ennyi erővel ráspollyal is játszhatnék öntöttvas radiátoron. A második, hogy szerintem a power chord technika azért egy kicsit olyan a rendes akkordokhoz képest, mint marokra fogni a ceruzát. A harmadik meg az, hogy az iménti sznob véleményem ellenére, még csak nem is megy könnyebben, mint a rendes akkordozás. Így viszont nyugodt lélekkel hagyom a francba.

Most a Play Ballon dolgozom. Sajnos sokadszor futok bele abba, hogy a hajamra kenhetem a már ismert akkordjaimat, mert az eredetiben egy kicsit másképp játsszák. Rendszerint úgy, hogy még egy húr el van némítva, amivel megint problémám van, szám szerint kettő. Egyrészt újra kell tanulnom, hogy például a módosított G-ről C-re ugorjak. Egyszerűen nem ez a séma van az ujjaimban; az az egy ujjnyi eltérés pont borít mindent. Másrészt a – jelen esetben – elnémított első húr hangja nekem / nálam baromira hiányzik a hangzásból. A hangmagasság stimmel, de ahogy a következő, alapértelmezés szerinti akkordot pendítem, az mintha egy másik, zsebrádión leadott dalhoz tartozna. Az eredetiben semmi hasonló, hangzásbeli, teltségben megmutatkozó különbség nincs. Feltételezem, hogy valahol valami beállítás áll a háttérben. A clean-ről overdrive csatornára váltva ez a disszonancia csökken, de a hangzás egésze is alpáribb, tehát nem érzem megoldásnak. Jó lenne, ha az oktatóvideókon szánnának pár kockát arra, hogy mit min hova csavargattak.

Madártávlatilag mindeközben arra jöttem rá, hogy túlságosan az akkordokból indulok ki, azokat tekintem az építőkockáimnak, és alig jut eszembe eltérni tőlük. Ha igen, az a véletlen műve, amit aztán inkább nem építek be sehova, mint igen. Többek között oda kéne eljutnom, hogy kreatívabban tudjak hozzáállni a dallamgyártáshoz, és a fejemben lévő ötletet folyékonyabban tudjam lefordítani a gitárnyakra. Most még vaktában próbálkozom inkább, és jóval ritkább, hogy egy, a fejemben születő dallamötletet próbálok megszólaltatni. Egyszerűen kitapasztaltam, hogy mik harmonizálnak egymással, és azok környékén keresgélek.