Ma abban a szerencsében volt részem, hogy órákon át rácsodálkozhattam a háttérben suttogó M1 adására. Olyan volt, mint amikor egy párhuzamos univerzum disznóölésébe bámul az ember – egy kapuszín ajtó kétharmadig betömött kulcslyukán át.

A világ Magyarországból, illetve vitatott státuszú környező országokból áll, akik egyrészt a mieinket sanyargatják (például a szlovákok épp az oktatást verik szét, aminek persze a levét megint a sokat szenvedett magyarok isszák) – bár nem világos, hogy ez technikailag hogy lehetséges, mert ez az egész Kárpát-medence egyetlen ősi szerves egésznek tűnik, ami nem mellesleg a világ középpontjában helyezkedik el.

Itt mi apró örömök és nagy veszélyek között élünk. Disznóhússal el vagyunk látva, főleg a téma köré szervezett fesztiválokon fogyasztjuk, ahol a fiatalok álmodozhatnak róla, hogy egyszer majd ők is böllérek lehetnek, ha böcsülettel kitanulják a mesterséget, de az mondjuk jó pár esztendő. Előfordul, hogy állatvédők tüntetnek, ezek a nem ördögtől való, hanem inkább csak kedves elmebetegek, ne haragudjunk rájuk, még ha meg is mosolyogjuk őket.

A gond akkor van, ha e mögött az egész paláver mögött muzulmánok állnak, akik ugye nem esznek disznóhúst. Egyébként is velük van a legtöbb gond. A rajtunk kívül eső világ híreit ők töltik meg. Nekünk elég annyit tudni (de az ezzel kapcsolatos leckét a az M1-nek hála van lehetőségünk alaposan begyakorolni), hogy sokan, nálunk kevésbé szerencsés országok lakó nagy-nagy bajba kerültek, ahogy az oktondi pocok a mesében. Mondjuk nekik nincsenek bölcs vezetőik.

A Földgolyón van még a távol-kelet. Ott természeti katasztrófák vannak, meg furcsa helyi ünnepek. Nincs Amerika, se Észak-, se Dél. Viszont lesz exkluzív interjú az új lengyel külügyminiszterrel, aki pár további részletet fog elárulni nekünk a migránsokról. Tudunk ugyan mindent a témában, de az illem úgy diktálja, hogy meghallgassuk őt is.

Nagyon fontos, sőt meghatározó szerepet játszik még az egyház. Segítik például az elesetteket. Mármint a magyar elesetteket, a nemzetközi vonatkozások egyrészt nem érdekesek, másrészt nem is tartoznak a magyarok istenére. Az egyház szervezésében lehet ellenkező nemű polgárokhoz közel férkőzni, aztán házasodni, kisvártatva pedig sokasodni. Táncolni ugyanígy lehet.

Ha ezt mind végignéztük, de még mindig kurvára ég a gyomrunk, disznózsírt könnyezünk, vagy cukorkristályok settenkednek cserepes ajkainkra, arra is van megoldás: be kell venni pár pirulát. Aki ügyes szervező, és előre gondolkodik, annak ehhez fel sem kell állnia a TV elől.

Egyelőre ennyit tudtam meg. El kellett jönnöm, úgyhogy jó eséllyel lemaradtam azokról a műsorokról, amikben további földrészeket hoznak szóba, fény derül a világgazdaság, az internet, az űrkutatás, a lábon elrohadó hazai oktatás, az egészséges életmód (szélsőséges esetben természetjárás, tömegsport), a géntechnológia, a kivándorlás, a megújuló erőforrások, a gazdaság előtt álló kihívások, a kortárs irodalom, a rock’n’roll, az elektronikus zene, és még pár dolog létezésére.

Nem baj, majd legközelebb. Addig is jó látni, hogy jó irányba mennek a dolgok. Minket mondjuk konkrétan nem érdekel, de el tudom képzelni, hogy ha máshol is ennyire a helyén van minden, valaki még Amerikát is felfedezi egy fertály emberöltőn belül.