Találtam egy valag új akkord kombinációt, mert rájöttem, hogy az E minor nem kvázi felesleges, ahogy eddig gondoltam, hanem sokkal inkább egy varázsszer, és pont beillik egy csomó helyre, ahol kedvem lenne játszani egy E-t, de az valahogy nem adja ki magát. Az ilyen felismerésektől és rácsodálkozásoktól már eleve folyamatosan úgy érzem magam, mint a légzősokkot kapott gyerek karácsony másnap reggelén, amikor rájön, hogy a Lego autója nem csak kanyarodik, hanem sebességet is tud váltani, erre most meg – egy korábbi rádöbbenésemet újra átélve – arra jöttem rá, hogy egy-egy lefogott akkord külön húrjait (a lefogás elengedése nélkül!) az akkord mögé pendítgetve további elképesztő harmóniák jönnek elő úgy, hogy még elrontani is nehéz – ha az ember kicsit odafigyel, hogy a hang mikor íveljen felfelé, meg lefelé. Eddig is szerettem volna masszív technikai alapokra szert tenni, de most még motiváltabb vagyok, mert ha már ilyen jó dallamokat találok gyakorlatilag jókedvemben, akkor mekkorát szólhat, ha nem nyúlkálok mellé, tudok játszani az intenzitással, illetve pontos vagyok, mint egy atomóra?! Kénytelen vagyok végigcsinálni.