Az utóbbi években annyira hozzászoktam, hogy semmi nem oldódik meg egyszerűen, hanem mindig és mindenhol felmerül valami várt vagy nem várt akadály, hogy Franciaországon átautózva a néhány alkalommal, amikor beszélnem kellett valakivel, automatikusan franciául szólaltam meg.
A szóban forgó franciák ezt minden további nélkül tudomásul vették, én magam viszont komolyan meg voltam lepődve, hiszen egyáltalán nem beszélem a nyelvet. Az egyszerű interakciókat azonban így is le tudtuk bonyolítani. Így persze mindenki sokkal normálisabb volt, mint néhány éve, amikor kezdők hibáját elkövetve angolul próbálkoztam. Most még olyan is előfordult, hogy én franciául küzdöttem, ami az eladóban akkora empátiát ébresztett, hogy angolul válaszolt.