A Youtube-on láttam egy videót arról, hogy hogyan kell kiválasztani az első akusztikus gitárt. Ez nekem ugyan már okafogyott, de valami egészen másra felkaptam a fejem. Kínos, hogy magamtól erre nem jöttem rá.

Az egyik figura azt állította, hogy a gitár feltalálója balkezes volt. Ezt ugye nem tudjuk, mert a nyakas-húros zeneszerszámok története erősen a régmúlt előttre nyúlik vissza, de józan ésszel belegondolva könnyen lehet, hogy tényleg ez a helyzet.

Az emberek döntő többsége jobbkezes. Ők fognak az ügyesebbik kezükbe egy pengetőt, és innentől kezdve az kis túlzással egy csíptetővel felszerelt kampó is lehetne: sokkal több finommozgásra nem lesz szükség a használata során. Nem úgy, mint az ügyetlenebbik bal kézzel, amivel viszont minden ujj pozícióját és erejét külön kell tudni szabályozni, és az egész nyakon fel-alá rohangászni, és más és más pozíciókban újra és újra lefogni. Ki lenne az az önsorsrontó idióta, aki az összehasonlíthatatlanul bonyolultabb feladatot nem azzal a kezével végezné, amelyik erre százszor alkalmasabb?

A dolgot persze árnyalja, hogy könnyen lehet, hogy a kezdetek kezdetén a pengetés is jó pár ujj bevonásával zajlott, és nem egy pöcökkel – ahogy ma is létezik ilyen technika. Ezt én nem próbáltam, de gyanús, hogy még így is a lefogás a nehezebb, összetettebb.

Úgyhogy itt emberek súlyos milliói szívnak extrán azzal, hogy a bal kezüket erőltetik – még ha az agy plaszticitásának ez nyilván nagyon jót is tesz. De a legrohadékabb sors itt is a balkezeseké. Lenne a világon egyetlen dolog, ami rájuk van optimalizálva, de azt kiveszik a kezükből, és adnak bele helyette egy úgynevezett balkezes gitárt, hogy ők is ugyanannyit szívjanak, amit a jobbkezesek.